Spissich János
Jáprai Spissich János | |
Született | 1745. március 28. Sümeg |
Elhunyt | 1804. április 23. (59 évesen) Kisgörbő |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | nagymányai Koller Borbála (1752–1806) |
Foglalkozása | Zala vármegye alispánja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jáprai Spissich János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jáprai Spissich János (Sümeg, 1745. március 28. – Kisgörbő, 1804. április 23.) Zala vármegye alispánja, a magyar jakobinus mozgalom tagja, szabadkőműves páholy főmester.
Élete
A nemesi származású jáprai Spissich család sarja. Édesapja jáprai Spissich Sándor (1706–1759), Sopron vármegye főszolgabírája, és édesanyja forintosházi Forintos Katalin.[1] Anyai nagyszülei a sümegi lakós forintosházi Forintos Zsigmond (1684–1744) főszolgabíró, és keményegerszegi Kemény Orsolya voltak.[1] Anyai nagynénje forintosházi Forintos Julianna (1725–1782), akinek a férje, Hertelendy György (1721–1780), a szántói járásának főszolgabírája, földbirtokos volt. Spissich Sándor, a felesége után a vönöcki birtokot kapta, de bírt neje után Zalában is. Idővel Sümegre tette lakását, ahol fia Spissich János született.
1761-ben Spissich János belépett a jezsuita rendbe és tanulmányai, képzése után, Kőszegen, Komáromban, Gyöngyösön volt tanár. 1771-ben elhagyta a rendet és visszatért a világi életbe.[2] 28 évesen, 1773. április 14-én, lett Zala vármegye másodaljegyzője, e tisztséget 1776. október 1-jéig töltötte be.[3] 1781-től a gróf Eltz-uradalom jószágkormányzója, és 1781. szeptember 24. és 1786. július 14. között a vármegye számvevője,[4] majd 1786. július 14-étől 1790. április 7-ig a főjegyzője volt. A liberális érzelmű Spissich János a magyar szabadkőműves mozgalomnak nem csak aktív tagja, hanem a varasdi "A szabadsághoz", majd Zalaegerszegre átköltözve "A jó tanácshoz" ("Boni Consilii") címzett páholy vezetője, főmestere volt.[5] Belső baráti köréhez tartozott Hajnóczy József, tubolyszeghi Tuboly László főszolgabíró és Kazinczy Ferenc. Szabadkőműves álneve "Terentius" volt, és mellette a páholy tisztikarában gróf Althan János Mihály zalai főispán helyettes főmesterként, nemes Mlinarics Lajos (1743-1802),[6] zalai alispán, és pallini Inkey Imre (1757-1813) királyi tanácsos felügyelőkként, pálóczi Horváth Ádám titkárként, Ghillányi János szertartásmesterként, Somssich Lázár szónokként, és Laky István kincstárnokként tevékenykedett. Összejöveteleik helyszíne nem ismert, több utalásból arra lehet következtetni, hogy erre alkalmanként az arácsi hegyen, illetve Alsónemesapátiban, Varga Lászlónál kerülhetett sor.[7]
1790. április 7-én Spissich Jánost Zala vármegye első alispánjává választották meg, azonban 1797. április 25-én Ferenc magyar király a tisztségékből leváltotta őt, Mlinarics Lajos másodalispánt, és az egész szabadkőműves szimpatizáló gárdáját, azért mert szembeszálltak az akaratával (az 1797. április 12-i zalai megyegyűlés franciabarát határozata miatt elmozdították). Spissich Jánost, besenyői és velikei Skublics Jánost (1738-1808), Mlinarics Lajost, Tuboly Lászlót, Csány Mártont és több vármegyei hivatalnokot elmozdított az uralkodó és a vármegye táblabírák sorából eltörölni rendelte.[8] Ezzel véget ért a politikai pályafutása, és helyébe zalai első alispánná mesterházi Mesterházy Lajost (1743–1806), és a császárhű konzervatív, lovászi és szentmargitai Sümeghy Józsefet (1757–1832), másodalispánná nevezték ki.
Martinovics és társainak pere idején József nádor vizsgálatot rendelt el Spissich ellen, azonban, tubolyszeghi Tuboly László barátja segítségével, iratait megsemmisítve tisztázni tudta magát.[9]
Házassága és gyermekei
1774. január 6-án vette el Sümegen nagymányai Koller Borbálát (1752–1806), nagymányai Koller Antal és petőházi Zeke Anna lányát.[10] Az esküvői tanúk, gróf galánthai Balogh László helytartó-tanácsi tanácsos, és gyömrei és teölvári gyömörey László voltak. A házaságból született:
- jáprai Spissich Sándor (1789–1870). Felesége Derecskey Erzsébet majd tarnói Csontos Terézia volt.
- jáprai Spissich Katalin, aki először darvai Darvay József testőr, majd nemes Tóth Antal felesége lett.
Jegyzetek
- ↑ a b Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 406. o.
- ↑ MEK.org - Magyar Életrajzi lexikon - Spissich János
- ↑ Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 256. o.
- ↑ Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 271. o.
- ↑ Abafi 1993
- ↑ familysearch.org Mlinarits Lajos halála halála - Nagygörbő (In: Kisgörbő) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
- ↑ Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996) Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849)Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség
- ↑ Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)
- ↑ MAGYAR ARIÓN. Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádám műveiről. Szerkesztők: Csörsz Rumen István és Hegedűs Béla
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 535. o.
Források
- ↑ Abafi 1993: Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint
előző első alispán: |
Zala vármegye első alispánja |
következő első alispán: |