Socorrói gerle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Socorrói gerle
Socorrói gerle a hollandiai Arnhemben található Burgers Állatkertben
Socorrói gerle a hollandiai Arnhemben található Burgers Állatkertben
Természetvédelmi státusz
Vadon kihalt
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Zenaida
Faj: Z. graysoni
Tudományos név
Zenaida graysoni
(Lawrence, 1871)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Socorrói gerle témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Socorrói gerle témájú kategóriát.

A socorrói gerle (Zenaida graysoni) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj kizárólag a Mexikó csendes-óceáni partvidéke mellett található Revillagigedo-szigetek legnagyobb tagján Socorro szigetén élt.

Elsősorban erdőlakó faj, de előfordult szárazabb vidékeken is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 20-25 centiméter. Tollazata vörösesbarna vagy fahéjbarna. Csőre rövid és karcsú. Színe piros, de a hegye fekete.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párban vagy csapatosan a talajon keresgéli magvakból, gyümölcsből, rovarokból és hernyókból álló táplálékukat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fákra, bokrokra vagy sziklákra készíti fészkét. Költésenként két tojást rak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a szigeten egy katonai bázist létesítettek, a faj állományai az 1960-as évektől kezdve drasztikusan lecsökkentek. A megritkulás fő okai a meghonosodott macskák és a fajra irányuló erőteljes vadászat voltak. Vadon utoljára 1972-ben látták, azóta a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „vadon kihalt” kategóriába sorolja.

Fogságban tartott állománya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogságban egy nagyjából 100 egyedből álló állománya van, melyek zöme Németországban és az Egyesült Államokban él. Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit. A legnagyobb probléma, hogy kiszűrjék a tenyészetekből a sirató gerlével (Zenaida macroura) alkotott hibrid egyedeket. A két faj probléma nélkül kereszteződik egymással (a fajt korábban csak a sirató gerle Socorro szigeti alfajának tartották).

Amennyiben elegendő madár áll rendelkezésre és Socorro szigetén sikerül kellően alacsony számra csökkenteni az elvadult macska populációt, lehetségesnek tűnik a visszatelepítés is. Egyelőre azonban a cél az hogy egy kellő nagyságú, hibridektől mentes populációt sikerüljön felnevelni különböző állatkertekben és madárparkokban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Socorrotaube című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]