Simon de Montfort, Leicester 5. grófja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montfort-amaury-simon-4.jpg

IV. Simon de Montfort, Montfort-l'Amaury ura, Leicester 5. grófja (11601218. június 25.), ismert idősebb Simon de Montfortként is. Francia nemesember, aki részt vett a negyedik keresztes háborúban (1202–1204), és a katharok elleni harcok egyik kiemelkedő vezetője volt. 1218-ban halt meg Toulouse ostrománál.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei III. Simon de Montfort, Montfort l'Amaury ura és Amicia de Beaumont, Robert de Beaumont, Leicester 3. grófjának lánya voltak. 1181-ben örökölte a de Montfort bárói címet. 1190-ben összeházasodott Alix de Montmorencyvel, III. Bouchard de Montmorency lányával.

1199-ben egy lovagi tornán Ecry-sur-Aisne-nél Foulques de Neuilly prédikátor hatására Thibaud de Champagne grófjával beállt keresztes lovagnak a negyedik keresztes hadjáratba. A keresztes hadjárat azonban a velenceiek irányítása alatt Zára felé fordult. III. Ince pápa figyelmeztette a keresztes vitézeket, hogy ne támadják meg keresztény embertársaikat. Simon megpróbálta megnyugtatni Zára lakosait hogy nem lesz támadás, de ennek ellenére 1202-ben kifosztották a várost. Simon nem vett részt ebben és ő volt a támadás egyik legszókimondóbb kritikusa. Társaival, köztük Guy Vaux-de-Cernay-vel hamarosan otthagyták a hadjáratot, miközben Zárához érkezett Imre magyar király a seregeivel. Ezután a velencei dózse befolyása alatt álló keresztes sereg kifosztotta Konstantinápolyt is.

1204-ben gyermektelenül elhunyt anyjának testvére Robert de Beaumont, Leicester 4. grófja. Tőle testvére Amicia de Beaumont örökölte a birtokok felét, és igényt tartott Leicester grófságára. 1207-ben felosztották a birtokot, ennek során Leicester grófság jogait Amicia és Simon kapta, azonban Földnélküli János, Anglia királya elkobozta a jövedelmeiket. 1215-ben a földeket Simon unokatestvérének, Ranulph de Meschines-nek juttatták.

Albigens háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simon a franciaországi birtokain maradt, ahol 1209-ben kinevezték francia erők főparancsnokává az albigensek elleni keresztes hadjáratba. Először elutasította ezt a megtiszteltetést, de Arnaud-Amaury Cîteaux apátja és pápai legátus utasítására elfogadta.

Simont jutalmul megkapta a VI. Rajmund toulouse-i gróftól meghódított területeket. Hírhedt volt kegyetlen bánásmódjáról, az árulásáról, durvaságáról, és rosszhiszeműségéről. Mindezek mellett felettébb vallásos ember volt, aki mélységesen elkötelezte magát a Domonkos-rend és az eretnekség kiirtása iránt.

Elszántságát és kíméletlenségét is tükrözi, hogy 1209-ben Béziers kifosztásánál közte és Arnaud-Amaury, Citeaux apátja között hangzott el a ma már hírhedté vált mondat: Öljétek meg mindet, az Úr majd kiválogatja az övéit! Ennek szellemében Beziersben több mint 10 000 embert gyilkoltak meg, ami egy korabeli nagyváros teljes lakosságának felelt meg. Mostanáig nem tisztázott, hogy az elhíresült és neki tulajdonított mondatot ő vagy az apát mondta.

1210-ben 140 katart égetett meg Minerve falujában, akik megtagadták hitül feladását. Egy másik széles körben elterjedt történet szerint a Lastours falujának kifosztásakor foglyul ejtett raboknak kivájták a szemeiket levágták a füleiket, orrukat és ajkukat. Egyetlen rabnak hagyták meg félszemét, aki elvezette őket Bram faluba.

Monfort halála

A gyors hódítások és kemény leszámolások híre gyorsan terjedt. Még ebben az évben angol bárók összeesküvést szerveztek, hogy János helyett Simont ültessék az angol trónra. Simon azonban továbbra is Toulouse-ra koncentrált és nem vette komolyan az angliai bárókat.

1213-ban legyőzte II. Péter aragóniai királyt a muret-i csatában.

A katarokat legyőzték, de Simon folytatta a hódító hadjáratát. 1215-ben kinevezték Toulouse grófjának és Narbonne hercegének. A pápa szentesítette a kinevezést abban a tudatban, hogy ez véget vet az eretnekségnek. Ezen kívül a pápa mindent megtett, hogy Simon visszaszerezhesse angliai birtokait.

Toulouse ostrománál vesztette életét, 1218. június 25-én. Sírja a carcassonne-i Saint-Nazaire-katedrális található.

Utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simon három fiút hagyott hátra. Franciaországi birtokait a legidősebb fia, VI. Amaury de Montfort örökölte. A legfiatalabb fia, V. Simon de Montfort, Leicester 6. grófja, végül megkapta Leicester grófságát és jelentős szerepet játszott Angliában III. Henrik uralkodása alatt. Középső fia, Guy 1216. november 6-án, feleségül vette Petronille-ét, Bigorre grófnőjét de 1220. július 20-án meghalt Castelnaudary ostrománál.

Egyik lánya, Petronilla, a ciszterciek St. Antoine zárdájában lett főnökasszony. Másik lánya, Amicia zárdát alapított Montargis-ban és 1252-ben ott halt meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon de Montfort, 5th Earl of Leicester című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]