Siegfried Wagner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Siegfried Wagner
Siegfried Wagner 1900-ban
Siegfried Wagner 1900-ban
Született1869. június 6.[1][2][3][4][5]
Tribschen[6]
Elhunyt1930. augusztus 4. (61 évesen)[1][2][3][4][5]
Bayreuth[7][6]
HázastársaWinifred Wagner
Gyermekeiöt gyermek:
SzüleiCosima Wagner
Richard Wagner
Foglalkozása
Halál okatermészetes halál
SírhelyeStadtfriedhof Bayreuth
Zenei pályafutása
Műfajokopera
A Wikimédia Commons tartalmaz Siegfried Wagner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Siegfried Helferich Richard Wagner (Tribschen, 1869. június 6. – Bayreuth, 1930. augusztus 4.) német zeneszerző, karmester, rendező, librettóíró, Richard Wagner és Cosima Wagner egyedüli fia, így anyai ágon Liszt Ferenc unokája. Operaszerzőként ismert, 1908 és 1930 között, haláláig, a Bayreuthi Ünnepi Játékok vezetője volt.[8]

Élete[szerkesztés]

1869-ben Svájcban, a Vierwaldstätti-tó mellett fekvő, ma Luzernhez tartozó Tribschenben született Richard Wagner és Cosima Wagner harmadik gyerekeként. Cosima és Hans von Bülow válásának kimondása után, 14 hónapos korában keresztelték meg, így kaphatta meg a Wagner családnevet. R. Wagner fia, Siegfried születése után Cosimának szánt születésnapi ajándékként komponálta 1870-ben a Siegfried-idillt. Siegfried Wagner családjával Bayreuthban nőtt fel a Wahnfried-villában. Néhány fiatalkori kompozíciója 1882-re datálható, zeneszerzésre R. Wagner asszisztense, Engelbert Humperdinck és Julius Kniese tanítja, de az építészet jobban vonzza, így a középiskola elvégzése után építészetet tanult Berlinben és Karlsruhében.

1892-ben ázsiai útra vállalkozott Clement Harris angol zeneszerzővel, az utazás alatt határozta el, megválik az építészettől, a zene felé fordul. Szintén Harristől kapta az első homoszexuális impulzusokat.[9] Az út során a fedélzeten született Sehnsucht c. szimfonikus költeménye vázlata, melyet csak 1895-re fejezett be, a bemutatón Wagner maga vezényelte Londonban 1895. jún. 6-án.[10] A zeneszerzés mellett karmesterként is tevékeny, Bayreuthban másodkarmesterként 1894-ben debütált, 1896-tól a Bayreuthi Ünnepi Játékokon karmestereként vett részt, majd 1908-ban átvette a fesztivál irányítását anyjától, Cosima Wagnertől.

Több éves anyai ösztönzés után, 1915-ben nősült, feleségül vette az angol származású Winifred Williamst, a házasság biszexuáli[11] élete elfedését is szolgálta.[12] Habár a házasság a család dinasztikus törekvéseinek megfelelt,[13] a házasságukból négy gyerek született, Wieland (1917–1966), Friedelind (1918–1991), Wolfgang (1919–2010), Verena (1920–2019), de homoszexuális kapcsolatai megmaradtak. A házasság más szempontból is problematikus volt, Cosima Wagneren, majd feleségén, Winifred Wagneren keresztül a családot a nemzeti szocialista körök hálózták be. Hitler először 1923-ban volt a család vendége, majd Siegfried Wagner halála után özvegye vendégeként rendszeresen a Wahnfriedben is szállt meg a fesztivál ideje alatt, ekkortól gyerekei teljesen náci hatás alatt nevelődtek.

Lásd még: Wagner-családfa

Az 1914-ben kirobbant első világháború a költséges ünnepi játékok megszakításához vezetett, a fesztivál finanszírozása érdekében S. Wagner karmesterként koncertturnékon vett részt a világ különböző részein, az USA-ban is, míg végül csak 1924-ben tudták azt folytatni. A fesztivál vezetőjeként ellenezte az Ünnepi Játékok fokozódó átpolitizálódását, a nacionalista körök annak kisajátítására irányuló törekvéseit,[14] halála után ez mégis bekövetkezett, a Bayreuthi Ünnepi Játékok Hitler udvari színházává alacsonyult.[15]

Siegfried Wagner 1930-ban Bayreuthban hunyt el, a fesztivál egyik próbája közben infarktust kapott, négy hónappal élte túl csupán anyját, Cosima Wagnert. Mivel két fia még kiskorú volt, a Bayreuthi Ünnepi Játékok irányítását özvegye, Winifred Wagner vette át. Két fia, Wieland Wagner, és Wolfgang Wagner, sikeres operarendezők lettek, a fesztivál vezetőiként folytatták a családi hagyományt.

Zenéje[szerkesztés]

Siegfried Wagner több művének tematikája egybekapcsolódik. Első nagyszabású kompozíciójában, a Sehnsucht c. szimfonikus költeményében, egyik korábbi dala, a Frühlingsblick témája jelenik meg, de egyúttal megelőlegezi két későbbi operájának témáit is, ezek a Der Kobold és a Sternengebot. Hegedűversenye szorosan kapcsolódik az ugyanabban az időben keletkezett meseoperához, az An allem ist Hütchen schould! címűhöz.[14] Operaszerzőként nemcsak R. Wagner nyomdokain járt, hanem apja elődeit is követte, zenéjén tanára, Engelbert Humperdinck hatása is érezhető. Legjelentősebb színpadi műve, a Der Bärenhäuter alapján ’rmeseoperák’ szerzőjeként vált ismertté. Összes operájához maga írta a librettókat, sokat közülük a frank-germán mondakörből, ill. a német népmesékből merítve.[8] Zenetörténészek megemlítik melodikus fantáziájának gazdagságát, ami illeszkedett a cselekményben dús operáihoz. Darabjait saját pszichéje valamiféle bizarr kifejezésének látják, mely egyúttal felmutat egy elég sajátos humorérzéket is.[14] Gazdag életműve ellenére egyetlen kompozíciója sem lett repertoárdarab, alkalmanként, inkább kuriózumként hangzanak el.

Művei[szerkesztés]

Operák[szerkesztés]

  • Der Bärenhäuter, ősbemutató 1899. január 22. München (magyarországi bemutató: 1900. február 3., Budapest)
  • Herzog Wildfang, ősbemutató 1901. március 23., München
  • Der Kobold, ősbemutató 1904. január 29. Hamburg
  • Bruder Lustig, ősbemutató 1905. október 13., Hamburg
  • Sternengebot, ősbemutató 1908. január 21., Hamburg
  • Banadietrich, ősbemutató 1910. január 23., Karlsruhe
  • Schwarzschwanenreich, ősbemutató 1918. november 5., Karlsruhe
  • Sonnenflammen, ősbemutató 1918. október 30., Darmstadt
  • Der Heidenkönig, ősbemutató 1933. december 16., Köln
  • Der Friedensengel, ősbemutató 1926. március 4., Karlsruhe
  • An allem ist Hütchen schuld!, ősbemutató 1917. december 6., Stuttgart
  • Der Schmied von Marienburg, ősbemutató 1923. december 16., Rostock
  • Rainulf und Adelasia, 1922, ősbemutató (hangversenyszerűen) 2003. október 4., Metzingen (Baden-Württenberg)
  • Die heilige Linde, az előjáték ősbemutatója 1924. november 27., Rudolstadt, a teljes mű ősbemutatója 2001, Köln, Nyugatnémet Rádió (WDR)
  • Wahnopfer, 1928 (befejezetlen), 1994. június 10., Rudolstadt)
  • Walamund (befejezetlen), 1928
  • Das Flüchlein, das Jeder mitbekam, 1929 (befejezetlen), ősbemutató (posztumusz hangszereléssel) 1984. augusztus 4. Kiel

Zenekari művek[szerkesztés]

  • Gottfried der Spielmann, induló (c. 1882) [10]
  • Ekloge Liszt: Années de Pèlerinage, zenekari átirat (1890)
  • Sehnsucht, szimfonikus költemény Schiller nyomán (1892–1895)
  • Versenymű fuvolára és kamarazenekarra (1913)
  • Hegedűverseny (1915)
  • Und wenn die Welt voll Teufel wär, zenekari scherzo (1922)
  • Glück, szimfonikus költemény (1922–23) Clement Harris emlékére
  • C-dúr szimfónia (1925, átdolg.: 1927). (az első verzióban a Der Friedensengel előjátéka a lassú tétel, míg az átdolgozáshoz már új tételt komponált. A scherzo tétel alapja befejezetlen szimfonikus költeményének - Hans im Glück - a vázlataiból született)[10]

Vokális művek[szerkesztés]

  • Abend auf dem Meere, szoprán és zongora – szöveg: Henry Thode (1890)
  • Frühlingsglaube, szoprán és zongora – szöveg: Ludwig Uhland (1890)
  • Abend am Meer – szöveg: Alfred Meissner (1890)
  • Schäfer und Schäferin (1897)
  • Das Märchen vom dicken fetten Pfannekuchen, szóló hangra és zenekarra (1913)
  • Wahnfried-idill (1918)
  • Nacht am Narocz, tenor hangra és zongorára – szöveg: Günther Holstein (1919)
  • Ein Hochzeitslied für unseren Erich und seine liebe 'Dusi'  (1922)
  • Dryadenlied (1927)
  • Weihnacht (1927)
  • Frühlingsblick – szöveg: Nikolaus Lenau
  • Frühlingstod – szöveg: Nikolaus Lenau

Ajánlott magyar nyelvű irodalom[szerkesztés]

  • Bauer, Hans-Joachim: A Wagner-család. Egy színházi dinasztia hatalma és titka. Ford. Szőke Ágnes. Budapest, ©2003 GABO Kiadó ISBN 9639526096
  • Hamann, Brigitte: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth. Ford. Győri László. Budapest, 2005. Európa Könyvkiadó ISBN 9630775611

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ a b Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 637. o.
  9. ↑ Jonathan Carr, The Wagner Clan, Faber and Faber, 2007, pp. 111–130.
  10. ↑ a b c Peter P. Pachl, booklet notes to Classic Produktion Osnabrück 999 366-2.
  11. ↑ shttps://www.telegraph.co.uk/culture/books/non_fictionreviews/3668306/Wagners-most-fascinating-work-was-his-family.html
  12. ↑ Jonathan Keates, "Review of The Wagner Clan by Jonathan Carr", Daily Telegraph.
  13. ↑ Geoffrey Wheatcroft: A Widow's Might. The New York Times, 2007. március 11.
  14. ↑ a b c The New Grove Dictionary of Music and Musicians, 972. o.. ISBN 0-333-60800-3. Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 15. 
  15. ↑ Thomas Mann. Wagner és korunk. Zeneműkiadó, 174. o. (1965). Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 12. 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Siegfried_Wagner&oldid=26879856”