Ludwig Uhland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludwig Uhland
Uhland.jpg
Ludwig Uhland, G. W. Morff festménye (1818)
Született 1787. április 26.
Tübingen
Elhunyt 1862. november 13. (75 évesen)
Tübingen
Foglalkozása költő, irodalmár, jogász, politikus
Iskolái Tübingeni Egyetem

Uhland Signature.gif
Ludwig Uhland aláírása

Johann Ludwig Uhland (Tübingen, 1787. április 26. – Tübingen, 1862. november 13.) német költő, irodalmár, jogász és politikus volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uhland neves jogász családból származott. Tübingenben járt egyetemre 1801-től 1808-ig, majd tanulmányai befejezte után ott lett ügyvéd. Mindeközben szenvedélyesen verselt és mélyrehatóan foglalkozott a középkori német irodalommal illetve népköltészettel. Varnhagen von Ense és Justinus Kerner barátaival kézzel írott újságot terjesztenek "Sonntagsblatt für ungebildete Stände" (Vasárnapi lap műveletlen rétegeknek) címen, ez ironikus tiltakozás a "Morgenblatt für gebildete Stände" (Reggeli lap művelt rétegeknek) ellenében. 1810-ben Prágába és Párizsba látogat, hogy középkori német és francia kéziratokat tanulmányozzon.

Első verseskötete Vaterländische Gesänge (Dalok hazámnak) hatalmas siker lett, több mint negyven kiadást élt meg és Heinrich Heine Buch der Lider (Dalok könyve) mellett a 19. század legolvasottabb, legkeresettebb költőjévé tette. Uhland a stuttgarti székhelyű baden-württembergi igazságügyi minisztérium államtitkára lett, de megbotránkozott az ott tapasztalt visszásságokon, az államhatalom önkényes jogértelmezésén és nem tette le a hűségesküt, mert a württembergi király hatályon kívül helyezte az alkotmányt. 1819-ben beválasztották a württembergi parlamentbe és ezt követően hét évig volt képviselő. De újra csalódnia kellett, mert a képviselőház gyakorlatilag semmilyen hatalommal nem rendelkezett. 1822-ben jelent meg könyve Walther von der Vogelweide költészetéről (ez volt az első könyv a középkori költőről), később antológiát jelentetett meg Alte hoch - und niederdeutsche Volkslieder (Régi fel- és alnémet népdalok) címmel. 1829-ben a württembergi egyetem irodalom professzora lett, de 1833-ban távoznia kellett, mert az ellenzéket képviselő professzoroknak megtiltották az egyidejű tanítást és politizálást. Az 1848-as forradalom után újra visszatért a politikai életbe, a frankfurti nemzetgyűlésben újra képviselő lett, beszédet tartott a császárság intézménye ellen, védelmébe vette a forradalmárokat, de az első német demokrácia-kísérlet újra csak csalódást jelentett számára.

Uhland élete végéig hű maradt ideáljaihoz; odaítélték neki a legmagasabb porosz állami kitüntetést, a Pour-le-mérite-díjat, amelyet a következő indoklással elutasított: "[Er möchte nicht, dass er mit seinen] literarischen und politischen Grundsätzen [...] in unlösbaren Widerspruch [gerät]." (Nem szeretne irodalmi és politikai meggyőződésével feloldhatatlan ellentmondásba kerülni.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lied der Nibelungen
  • Des Sängers Fluch
  • Die Kapelle
  • Der Wirtin Töchterlein
  • Der Schenk von Limpurg
  • Frühlingsglaube
  • Der gute Kamerad
  • Du kamst, du gingst mit leiser Spur,
  • Einkehr („Bei einem Wirte wundermild …“)
  • Schwäbische Kunde („Als Kaiser Rotbart lobesam …“)
  • Das Schloss am Meer (ballada)
  • Das Glück von Edenhall (ballada)
  • Gedichte (1815)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hermann Bausinger (Szerk.): Ludwig Uhland. Dichter – Politiker – Gelehrter. Attempto, Tübingen 1988.
  • Victor G. Doerksen: Ludwig Uhland and the Critics. Camden House, Columbia, South Carolina 1994.
  • Hartmut Froeschle: Ludwig Uhland und die Romantik. Böhlau, Köln 1973.
  • Armin Gebhardt: Schwäbischer Dichterkreis. Uhland, Kerner, Schwab, Hauff, Mörike. Tectum, Marburg 2004, ISBN 3-8288-8687-6.
  • Frank Raberg: Biographisches Handbuch der württembergischen Landtagsabgeordneten 1815–1933. Kohlhammer, Stuttgart 2001, ISBN 3-17-016604-2, S. 933.