Sarki csér

Sarki csér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Csérfélék (Sternidae);
Nem:	Sterna;
Faj:	S. paradisaea;
Tudományos név
	Sterna paradisaea; Pontoppidan, 1763
Elterjedés
	Fészkelési, vonulási és telelési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sarki csér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki csér témájú médiaállományokat és Sarki csér témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. január 2.) ezen a változaton alapul.

A sarki csér (Sterna paradisaea) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.

Nyár végén a madár útra kel, és az Északi-Jeges-tengertől, a partok mentén az Antarktiszra repül. Rajta kívül bolygónk egyetlen vándormadara sem képes ezt a 20 000 km-es utat megtenni. A déli-sarki nyár végén azután a sarki csérek ismételten felkerekednek, és visszafelé is megteszik ezt az utat.^[1]

Előfordulása

Eurázsia és Észak-Amerika északi részén költ. Az északi sarkvidékről, a déli sarkvidékig vándorol, általában a szárazföld vonalát követi. Tenger- és folyópartoknál, tundrákon lévő tavaknál fészkel, az év többi részét a tenger fölött tölti.

Megjelenése

Átlagos testhossza 33-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 75-85 centiméteres, testtömege 75-85 gramm. Feje teteje (sapkája) fekete, a csőre és lába élénk piros. Egész megjelenése a Közép-Európában elterjedt küszvágó csérhez rendkívül hasonló, attól terepen igen nehéz megkülönböztetni. Elkülönítő bélyege rövid lába, a csőre hegyéről hiányzó fekete szín. Röptében hosszabb farka és a szárny hegyének határozott fekete szegése különbözteti meg a küszvágó csértől.

Életmódja

Halakkal táplálkozik, amit zuhanó repüléssel a vízbe vetődve, 1-6 méter mélyen is megfog. Keskeny szárnya és villás farka ideális repülővé teszi.

Szaporodása

Nagy telepekben költ, a fészkét sekély talajgödörben alakítja ki , melyet rendszerint kis kagylóhéjakkal bélel ki. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyek 20-24 nap múlva kelnek ki.

Vonulása és kárpát-medencei előfordulása

A világon a leghosszabb vonulási utat bejáró madárfaja. Az északi sarkvidék peremén fekvő fészkelőhelyeiről az Antarktisz körüli vizekre vonul telelni. A vonulás során a tengerek és óceánok felett repül, az európai kontinens belsejébe csak ritkán jut el. Magyarországon ritka vendég, csak kóborló példányok fordulnak elő, amelyek valószínűleg a folyóvölgyeket követve jutnak el nagyobb tavainkhoz. Leggyakrabban a Fertő mellett Mekszikópusztán figyelték meg.

Védettsége

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Jegyzetek

↑ A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
Az MME Monitoring Központ adatlapja
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005)

[1]