Sarki csér
Sarki csér | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Sterna paradisaea Pontoppidan, 1763 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Fészkelési, vonulási és telelési területe
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sarki csér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki csér témájú médiaállományokat és Sarki csér témájú kategóriát. |
A sarki csér (Sterna paradisaea) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.
Nyár végén a madár útra kel, és az Északi-Jeges-tengertől, a partok mentén az Antarktiszra repül. Rajta kívül bolygónk egyetlen vándormadara sem képes ezt a 20 000 km-es utat megtenni. A déli-sarki nyár végén azután a sarki csérek ismételten felkerekednek, és visszafelé is megteszik ezt az utat.[1]
Előfordulása
Eurázsia és Észak-Amerika északi részén költ. Az északi sarkvidékről, a déli sarkvidékig vándorol, általában a szárazföld vonalát követi. Tenger- és folyópartoknál, tundrákon lévő tavaknál fészkel, az év többi részét a tenger fölött tölti.
Megjelenése
Átlagos testhossza 33-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 75-85 centiméteres, testtömege 75-85 gramm. Feje teteje (sapkája) fekete, a csőre és lába élénk piros. Egész megjelenése a Közép-Európában elterjedt küszvágó csérhez rendkívül hasonló, attól terepen igen nehéz megkülönböztetni. Elkülönítő bélyege rövid lába, a csőre hegyéről hiányzó fekete szín. Röptében hosszabb farka és a szárny hegyének határozott fekete szegése különbözteti meg a küszvágó csértől.
Életmódja
Halakkal táplálkozik, amit zuhanó repüléssel a vízbe vetődve, 1-6 méter mélyen is megfog. Keskeny szárnya és villás farka ideális repülővé teszi.
Szaporodása
Nagy telepekben költ, a fészkét sekély talajgödörben alakítja ki , melyet rendszerint kis kagylóhéjakkal bélel ki. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyek 20-24 nap múlva kelnek ki.
Vonulása és kárpát-medencei előfordulása
A világon a leghosszabb vonulási utat bejáró madárfaja. Az északi sarkvidék peremén fekvő fészkelőhelyeiről az Antarktisz körüli vizekre vonul telelni. A vonulás során a tengerek és óceánok felett repül, az európai kontinens belsejébe csak ritkán jut el. Magyarországon ritka vendég, csak kóborló példányok fordulnak elő, amelyek valószínűleg a folyóvölgyeket követve jutnak el nagyobb tavainkhoz. Leggyakrabban a Fertő mellett Mekszikópusztán figyelték meg.
Védettsége
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Jegyzetek
- ↑ A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6