Sallai Kornélia
| Sallai Kornélia | |
| Született | Kornelia Schiffler[1] 1919. augusztus 2. Pörtschach, Ausztria |
| Elhunyt | 2003. február 18. (83 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1940) |
| Kitüntetései | Jászai Mari-díj (1964) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sallai Kornélia (született: Kornelia Schiffler, Pörtschach, Ausztria, 1919. augusztus 2. – Budapest, 2003. február 18.) Jászai Mari-díjas osztrák származású magyar színésznő. Vezetéknevét sokszor láthatjuk Sallay formában.
Élete és pályafutása
1940-ben végzett a budapesti Színiakadémián. Kezdő színészként az akkor (bécsi döntés) megnyílt kolozsvári magyar nyelvű Nemzeti Színházhoz került. A társulat Budapesten is fellépett, több alkalommal is. A budapesti színikritikusok véleménye szerint Sallai sokoldalú művésznek mutatkozott: Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde), Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy), Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár).[1]
A háború után a budapesti Nemzeti Színház tagja. Neves pályatársak közé kerül: Bajor Gizi, Lukács Margit, Mészáros Ági, Olthy Magda, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva, Tőkés Anna. Kap szerepeket, főszerepeket is. A színikritikusok nagy színésznőt látnak benne. Hozzá hasonlíthatók a társulatból: Bánki Zsuzsa, Barta Mária, Ferrari Violetta, Győri Ilona, Ilosvay Katalin, Pádua Ildikó, Ruttkai Éva, Sulyok Mária... Nem tud érvényesülni.[1]
1949-től az akkor alakult Ifjúsági Színház tagja lesz. Társai lesznek pl. Barlay Vali, Barta Mária, Orsolya Erzsi, Sennyei Vera, Szemere Vera, Bozóky István, Csákányi László, Verebes Károly, később pedig Kovács Károly, Mádi Szabó Gábor, Molnár Tibor, Rozsos István, Timár József, itt lesz pályakezdő Békés Itala, Temessy Hédi, Vass Éva, Petrik József...
Rengeteg - ifjúságnak szóló - szovjet darabot mutatnak be - igazi sikert magyar tárgyú darabokkal arat a társulat. Pl. Jókai Mór A kôszívû ember fiai c. regénye színpadon, Apáthi Imre rendezésében. A darab 316 előadással és 272473 nézővel megközelíthetetlen rekordot állít fel 1953-ban.[2] Sallai Kornélia játssza Plankenhorst Antoinette szerepét.[1]
1956-tól a Déryné Színház tagja. Utolsó jeles szerepe:[1] Bernarda Alba (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza), Szécsi Ferenc[3] rendezésében, 1964-ben. Ekkor kapta meg a Jászai Mari-díjat.[1][4]
1974 óta nyugdíjas. Anyanyelvét használva Ingeborg Bachmann-verseket fordított a Nagyvilág folyóiratnak.[1]
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 67. Ugyanitt nyolc színházi fotón is látható.[Mj. 1]
Megjegyzések
- ↑ 2011. augusztus 1-i lekérdezés.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g Molnár Gál Péter: Sallai Kornélia (1919-2003), Színház, 2003/7, 45-46. oldal. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
- ↑ Ifjúsági Színház 1949-1954
- ↑ Szécsi Ferenc a Bánság enciklopédiájában. [2011. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
- ↑ Magyar színházművészeti lexikon / Sallai Kornélia
