Salgótarjáni fogaskerekű vasút
1881-ben nyitották meg Magyarország első fogaskerekű keskeny nyomtávú szénszállító vasútvonalát a salgótarjáni Vasgyár–Salgóbánya–Szénrakodó között. A vasút fogaskerekű és adhéziós szakaszok váltakozásával 5830 m hosszban épült ki, 222,6 méternyi szintkülönbséget leküzdve.
Története
Salgó és a szomszédos Vecseklő szenének kitermelését 1867-ben kezdték meg, majd a kiaknázás joga átkerült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulathoz. A bányák művelését megkezdték, a szenet mintegy 6 km hosszú, lóvontatású keskeny nyomtávú pályán juttatták le a vasgyárba. Ahogy nőtt a gyár kapacitása, úgy volt igény az egyre nagyobb mennyiségű szénre, amit az elavult szállítás nem tudott biztosítani. A gyár igazgatója, Borbély Lajos 1880. május 30-án javasolta a gőzüzemű szállítás bevezetését. Gömöry József bányaigazgató tanulmányútjai után láttak hozzá a kialakításhoz.
Az új, részben fogasléces vaspálya a vasgyárat kötötte össze a 3,5 km távolságra lévő Salgóbányával. Salgóról lefelé szenet, felfelé bányafát, élelmet szállítottak. Az utak rossz állapota miatt a lakosság részéről is elsődleges közlekedési eszközzé vált, illetve a kirándulók is örömmel vették igénybe, ugyanis a vasút felső szakaszán a táj panorámájában gyönyörködhettek.
1883. február 2-án a mozdony fogaskerekéből kitört néhány fog, aminek következtében a teljes szerelvény elszabadult, majd a Kútház előtti kanyarban kiborult. A balesetben meghalt a fűtő és hat utas. A baleset után a svájci Winterthurból hoztak új, nagyobb teljesítményű mozdonyokat. A mozdonyok átlagos menetsebessége a fogaspályán 8 km, az adhéziós pályán 12 km volt óránként.
Az 1950-es években a Salgón, Rónán üzemelő bányákat összevonták, a két bányát összekötő vágaton vitték a szenet Rónára, ahonnan drótkötélpályán juttatták le a vízválasztói erőműhöz. A mozdonyszállítás így feleslegessé vált. 1952-től már csak anyag- és személyszállítás céljára volt igénybe véve, a karbantartás hiánya miatt azonban állapota leromlott. 1957 decemberében felszedték a fogaskerekű pályát, így a kisvasút története véget ért.
Járműpark
| A fogaskerekű vasút járművei 1916 és 1932-ben[1] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Jármű megnevezése | 1916 | 1932 | |||||||||||||
| Adhéziós mozdony (B) | 1 | 1 | |||||||||||||
| Adhéziós mozdony (C) | 1 | 1 | |||||||||||||
| Fogasmozdony (B) | 1 | 1 | |||||||||||||
| Fogasmozdony (C) | 2 | 3 | |||||||||||||
| Személykocsi (fedett és nyitott) | 2 | 3 | |||||||||||||
| Személykocsi fékes | 3 | 3 | |||||||||||||
| Fogas teherkocsi | 48 | 49 | |||||||||||||
| Fát szállító kocsi | 23 | 12 | |||||||||||||
| Fát szállító kocsi, emelt oldalú | 1 | 1 | |||||||||||||
| Közönséges kocsi | 100 | 146 | |||||||||||||
| Adhéziós vaskocsi fékkel | 21 | 21 | |||||||||||||
| Osztrák szénszállító kocsi vasból | 1 | 1 | |||||||||||||
| Kavicsszállító kocsi | 1 | 1 | |||||||||||||
| Tolató-kocsi | 1 | 1 | |||||||||||||
| Összesen | 206 | 244 | |||||||||||||
Jegyzetek
Források
- Cs. Sebestyén Kálmán – Szvircsek Ferenc (szerk.): Salgótarjáni új almanach (Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997) ISBN 963 7224 440
