STS–51–J

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–51–J
Sts-51-j-patch.png
STS-51-J crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Hilmers, Pailes
Első sor (B–J): Stewart, Bobko, Grabe
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Atlantis
A repülés paraméterei
Start 1985. október 3.
15:15:30 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 64
Leszállás
ideje 1985. október 7.
17:00:08 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 4 nap 1 óra 44 perc 38 mp
Megtett távolság 2 776 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–51–I
STS–61–A

Az STS–51–J jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 21., az Atlantis űrrepülőgép első repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A négynapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrrepülőgép rekord magasságot elérve végezte szolgálatát. A repülés elsődleges célja a teljes rendszer világűrkörülmények között történő kipróbálása. A tesztrepülés bizonyította az űreszköz biztonságos manőverező és leszálló képességét. William Pailes lett a második katonai űrhajós a világűrben. Az Amerikai Védelmi Minisztérium megbízásából a második Space Shuttle repülés. A küldetés során a legénység útnak indított két katonai kommunikációs műholdat.

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. október 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 94,2 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 476 kilométer, az apogeuma 486 kilométer volt.

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Development Flight Instrumentation (DFI) – az űrsikló rendszereinek folyamatos ellenőrzésére (felszállás, orbitális mozgás, leszállás),
  2. Aerodynamic Coefficient Identification Package (ACIP) – az űrsikló aerodinamikai tulajdonságait mérte a repülés ideje alatt,
  3. Orbiter Experiment Program (OEX) – az űrsikló aerodinamikai együtthatójának meghatározása,

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai távközlési műholdak (felderítő, kommunikáció). Építette a Lockheed Martin Telecommunications, működtette az Air Force Space, a Missile Systems Center (SMC) (Los Angeles), a Department of Defense (DoD) (Washington) és a Nemzeti Hírszerző Szolgálat. Biztosították, hogy az Egyesült Államok elnöke, az amerikai nukleáris erők vezérkara és a Honvédelmi Tanács bármely pillanatban kapcsolatba léphessen egymással, illetve a hadsereg (szárazföldi, légi- és vízi, illetve űregységet irányító) egységeivel. Aktív szolgálati idejüket túllépve teljesítettek szolgálatot.

USA 11[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geocentrikus pályán (körpályához közelítő) elhelyezkedő űreszköz. Háromtengelyesen stabilizált (giroszkóp) műhold, DSCs–3 típusú (katonai típusjele ES–5A). Típusmegnevezések: USA 11; DSCS–3F–2 (Defense Satellite Communications System); DSCS–3B–4. Kódszáma: SSC 16116. Súlya 1043 kilogramm. Tervezett aktív élettartama 10 év. Formája négyszögletes, szélessége 1,96x1,96 méter, magassága 2,7 méter: Az energiaellátást biztosító napelemek fesztávolsága 2x11,63 méter. Az éjszakai (földárnyék) energiaellátását NiCd (kémiai) akkumulátorrok biztosították. Antenna rendszere stabil és elektromosan vezérelhető parabola típusból áll. Felszereltségéhez kettő digitális fényképezőgép tartozott. Pozíciójának tartása érdekében (pályakorrekciók végzése) gázmotorral.

Előző műhold az USA 9 (1985 - 014A), következő műhold az USA12 (1985 - 092C) .

USA 12[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Technikai adatai megegyeznek az USA 11 űreszköznél leírtakkal. Típusmegnevezések: USA 12; DSCS–3F–3 (Defense Satellite Communications System); DSCS–3B–5. Kódszáma: SSC 16117.

Előző műhold az USA 11 (1985-092B), következő műhold az USA 10 (1985-093A).

Negyedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. október 7-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 4 napot, 1 órát, 44 percet és 38 másodpercet töltött a világűrben. 2 776 000 kilométert (1 682 641 mérföldet) repült, 64 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején október 11-én visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–51–J-ig, azzal együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Warren Booen – MSE (BoB) rakományfelelős, mérnök. (MSE – a katonai műholdak üzembe helyezésének, pályairányba állításának specialistája.)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karol Joseph Bobko (3), parancsnok
  • Ronald Grabe (1), pilóta
  • David Hilmers (1), küldetésfelelős
  • Robert Lee Stewart (2), küldetésfelelős
  • William Pailes (1), rakományfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–51–J témájú médiaállományokat.
  • STS–51–J. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  • STS–51–J. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  • STS–51–J. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  • STS–51–J. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)