Sárgaszemű pingvin
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Megadyptes antipodes (Hombron & Jacquinot, 1841) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgaszemű pingvin témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgaszemű pingvin témájú médiaállományokat. |
A sárgaszemű pingvin (Megadyptes antipodes) a madarak osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába tartozó Megadyptes nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Új-Zéland Déli szigetének déli és keleti partjain, a Stewart-szigeten, az Auckland-szigeteken és a Campbell-szigeten fészkel, a többi időt a tengereken tölti. A Déli-sziget költőpopulációja az elmúlt 40 évben 75%-kal csökkent. A faj populációja elszigetelt, vérfrissítés nem várható.
[szerkesztés] Megjelenése
Hossza 75 centiméter, testtömege 6300 gramm. Röpképtelen, a vízben szárnyaival evező tengeri madár. Szeme sárga és világos szemcsíkja van. A tollazata felül sötétkék és alul fehér.
[szerkesztés] Életmódja
Víz alá bukva fogja meg kisebb halakból és puhatestűekből álló táplálékát.
[szerkesztés] Szaporodása
Fiókák barna színű tollazattal rendelkeznek.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Mára a leginkább veszélyeztetett fajjá vált a pingvinfélék családján belül.
Állományainak visszaesésében elsősorban fészkelőhelyeinek megsemmisülése játszotta a fő szerepet. Főleg a part menti erdők tarvágása érintette súlyosan a fajt. a letarolt terüelteket a farmerek hasznosítják, ami további zavaró tényező a költési időszakban. A régióban gyakori halászat miatt sok állat a halászhálókban pusztul el. Ezenkívül a térségben járó olajszállító hajók is problémát okozhatnak. Egy-egy baleset következtében az olajjal szennyezett víz tönkreteszi tollazatuk víztaszító képességét, így a madarak vagy megfagynak a hideg vízben vagy vízbe fulladnak. A térségben elhaladó repülőgépek zaja állandó pánikot kelt a kotló madarak között.
Mindezek mellett az ember egy csomó idegen ragadozót is betelepített az Új-Zéland környéki szigetekre, amelyek elpusztíthatják a tojásokat és a fiókákat, sőt a nagyobb testűek akár a felnőtt madarakat is. A faj első ilyen ellensége a maori bevándorlókkal érkező maori patkány volt. Ma már a hermelin, az elvadult macskák és kutyák is pusztítják.
Mára állományai nagyon lecsökkentek. Leggyakoribb a lakatlan Campbell-szigeten, ott nagyjából 600 pár költhet. Új-Zéland déli szigetén talán 30 költőpár maradt. Összesen mintegy 1800 költőpár élhet.
|
|
