Roth Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roth Gyula
Született 1873. szeptember 26.
Sopron
Elhunyt 1961. január 7. (87 évesen)
Sopron
Nemzetisége magyar
Foglalkozása erdőmérnök,
egyetemi tanár

Prof. Dr. h.c. Dr. Roth Gyula (Sopron, 1873. szeptember 26. – Sopron, 1961. január 7.) magyar erdőmérnök, a soproni Erdészeti Főiskola (ma: Nyugat-magyarországi Egyetem) Kossuth-díjas egyetemi tanára.

Roth Gyula emléktábla a szülői ház falán (Sopron, Előkapu)

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Roth Gyula egy soproni iparoscsaládban született 1873. szeptember 26-án. Sopronban az Evangélikus Líceumban (ma:Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)) érettségizett, majd a selmecbányai Erdészeti Akadémia hallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejezte be kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakornokként dolgozott a lugosi erdőigazgatóságon, majd 1900-tól Erdélyben, a görgényszentimrei szakiskolában oktatott. Innen 1904-ben Vadas Jenő ösztönzésére, Selmecbányára került az erdészeti kísérleti állomás központjába. 1907-ben már erdőműveléstani gyakorlatokat vezetett a főiskolán, illetve az erdészeti kísérletek nevű tantárgyat oktatta. Ezt megelőzően megindította az első „erdőlési”, azaz erdőművelési kísérleteit. Ugyancsak ő volt az első, aki az akkori Magyarországon felhívta a szakemberek figyelmét a szálaló erdőre, mint a tartamos erdőgazdálkodás és az „örök erdő” egyik lehetséges megvalósítási módjára.

1911-ben főerdőmérnökké és kísérletügyi adjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig erdőtanácsos lett. Nemzetközi kongresszusokon tartott előadásokat Németországban, Belgiumban és Franciaországban. A trianoni békeszerződés után, az intézmény Selmecbányáról való kényszerű költözésekor kitartóan kardoskodott amellett, hogy a főiskola Sopronban, szülővárosában kapjon elhelyezést.

A nemzetközi szaktekintély kitűnő nyelvismerettel rendelkezett, s így 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnöke, később örökös díszelnöke volt az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniójának, a IUFRO-nak. Sopronban Roth Gyula tanszékvezető egyetemi tanár lett, vezette az Erdőműveléstani Tanszéket, melynek gondozásában akkor a vadgazdálkodással-vadászattal kapcsolatos tárgyak oktatása is zajlott. Roth Gyula 1961. január 7-én hunyt el, sírja a Soproni Evangélikus Temetőben (VII. parcella, 30-31. sír) található.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már Selmecbányán tanulmányozta az erdőállományok ápolását, a természetes és mesterséges felújítás különböző rendszereit. Foglalkozott vetőmagvizsgálattal, vadtenyésztéssel és a vadkárok elleni védekezéssel. Átvette a kísérleti állomás vezetését is, s 1926-ban újraindította az Erdészeti Kísérletek című szakfolyóiratot. 1937-38-ban betöltötte a József Nádor Műszaki Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékáni tisztét.

Megírta főművét, a háromkötetes Erdőműveléstant. A nevéhez fűződő kötetek a mai napig naprakészek, korszerűek, különösen a róla elnevezett Roth-féle vonalas szálalás, mint erdőművelési és erdőfelújítási eljárás tekintetében. Az általa az 1930-as években beindított szálalási kísérleteket a Soproni-hegység Asztalfőnek nevezett területrészén az Erdőművelési Tanszék mindenkori személyi állományába tartozó szakemberek, kutatók a mai napig folyamatosan végzik, fejlesztik.

Roth professzor a vadászati-halászati tárgyak oktatásában is maradandót alkotott. Közel 30 éven át végezte a tantárgyak gondozását, emellett a már 1922-ben megteremtett tanulmányi vadászterület irányítását és kezelését is ellátta.

Külön vadászati érdekesség, hogy édesapja, a kiváló és városszerte ismert pékmester lőtte ugyanezen a vadászterületen 1875-ben az első siketfajd-kakast. Roth professzor kísérletképpen az európai muflon soproni-hegységi megtelepítésével is kísérletezett. Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal ismerte el a magyar állam.

Az 1956-os forradalom bukása után, mivel az oktatók és hallgatók nagy része a Sopronba betörő szovjet csapatok elől Ausztriába emigrált, 83 évesen reaktiválták, és 3 éven keresztül oktatta a vadászati-vadgazdálkodási tantárgyakat, míg „kinevelt utóda”, Bencze Lajos át nem vette tőle a tantárgyak oktatását.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdőműveléstan I. Alapvető rész (1935)
  • Erdőműveléstan II. Alkalmazott rész (1935)
  • Erdőműveléstan III. A magyar erdőművelés különleges feladatai (1953)
  • Roth, Gy. (1940): A "res nullius" és a vadorzás kérdése. Nimród vadászlap: 361-362 (1940. augusztus 1.)
  • Roth, Gy. (1950): Vad- és halgazdaságtan (kézirat). Agrártudományi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron. 160pp.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]