Rodinia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rodinia
Földtörténeti adatok
Kor 1100–800 Ma
Idő tonium

Rodinia (az orosz родина, „anyaföld” szóból) a legrégibb ismert szuperkontinens volt, amely a neoproterozoikum földtörténeti időben jött létre, mintegy egymilliárd évvel ezelőtt, de mintegy 800 millió évvel ezelőtt nyolc kisebb kontinensre szakadt szét.[1]

Ezt megelőzően létezhetett még a feltételezett Vaalbara szuperkontinens is. A Vaalbarából jelenleg is fennálló két pajzsterület (kraton) mért radiometrikus adatainak alapján 3,3 milliárd évvel ezelőtt még összefüggő kontinenst képzett és 3,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezhetett. Ezt bizonyítják a geokronológiai és paleomágneses azonosságok, melyet e két, az Archaikumból fennmaradt kraton (protokontinens) tanulmányozása során nyertek: a Kaapvaal kraton (Dél-Afrika Kaapvaal tartománya) és a Pilbara kraton (Nyugat-Ausztrália Pilbara régiója).

További egyezőség e két terület zöldkő (greenstone) és gneisz öveinek szerkezeti hasonlósága.

Az egyes geológiai formációk egykori szélességi fokairól rendelkezésre állnak paleomágneses bizonyítékok, a hosszúsági fokokról azonban a geológusoknak a hasonló, mára szétszórt kőzetrétegek összehasonlításával kellett összegyűjteniük a bizonyítékokat.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rodinia kialakulása 1,3 milliárd évvel ezelőtt kezdődött meg, három-négy korábban létező kontinens összesodródásával, amely a grenville orogenén fázis előidézője is volt.[2] A prekambrium korábbi kontinensmozgásainak azonosítása a keményhéjú élőlények fosszíliái és megbízható paleomágneses adatok hiányában bizonytalan.

A szuperkontinens összetételére olyan paleomágneses adatokból következtettek, amelyeket a Seychelle-szigeteken, Indiában és a Grenville hegységképződés által létrehozott, mára több kontinensen szétszóródott hegységekben gyűjtöttek össze.

Bár a részletekről nem zárult le a paleogeográfusok közti vita, a Rodiniát létrehozó kontinentális pajzsok valószínűleg Laurencia (Észak-Amerika őse) körül álltak össze.

Laurentia keleti partja egybefügghetett Dél-Amerika nyugati partjával, Ausztrália és az Antarktisz együttes lemeze Laurentia nyugati oldala felé nyomult és a két tömb közé szorult egy harmadik pajzs, amelyből később Afrika északi-középső része jött létre.

Más kisebb pajzsok - mint a Kalahári, a Kongó és San Francisco tömbjei - külön állhattak Rodiniától.

Ősföldrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rodiniát a Mirovia világóceán vette körül.

Rodinia középpontja valószínűleg az egyenlítőtől délre helyezkedett el.[3] Mivel a Föld ebben a periódusban éppen a kriogén időszak eljegesedést élte meg, Rodinia jelentős területeit boríthatták gleccserek, illetve a déli jégsapka. A kontinens belseje, amely távol volt az éghajlatot mérséklő óceántól, különösen hideg lehetett a teleken.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Torsvik, Trond H (2003. May). „The Rodinia jigsaw puzzle”. Science 300 (5624), 1379. o. DOI:10.1126/science.1083469. PMID 12775828.  
  2. Rodinia. (Hozzáférés: 2006. március 10.)
  3. Rodinia. Palaeos. (Hozzáférés: 2006. március 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]