Pilbara-kraton
A 3,6–2,7 milliárd évvel ezelőtti kialakult Pilbara-ősmasszívum vagy Pilbara-kraton Nyugat-Ausztráliában a világ két legősibb felszínre bukkanó ősföldjének egyike. (A másik a Kaapvaal-kraton Dél-Afrikában. Az ugyancsak nyugat-ausztráliai Yilgarn-kraton nevű kőzettömb lényegesen fiatalabb, 2,94–2,63 milliárd éves.) A Pilbara-kraton területén 3,48 milliárd éves kőzetekben olyan jellegzetességeket találtak, amelyek alapján már az 1980-as években élőlények tevékenységére gyanakodtak, azonban a kőzet erodált felszíne lehetetlenné tette ennek igazolását. A kőzetekben olyan, baktériumok kialakította rétegek vannak, amelyek az ásványi szemcsékre épülve a vizes környezetben sztromatolitként (zsámolyszerű, mikrobaszőnyegekből és velük váltakozó rétegű kőzetszemcsékből felépült, látványosan rétegzett „élő” kő) álltak egykoron.
A felszínre bukkant ősi kőzeteket azonban a kémiai eróziós folyamatok átalakították, így, bár minden jel arra utalt a felfedezéskor is, hogy biológiai eredetűek, ezt konkrét kémiai adatokkal nem lehetett alátámasztani. A Sydney-i Új-Dél-Walesi Egyetem és a Nyugat Ausztráliai Egyetem közös kutatócsoportjának 2017 májusában sikerült mintát vennie a kőzet mélyéből, amelyet a felszínt uraló folyamatok nem alakítottak át. A fúrással a felszínihez hasonlóan az egykori vizes környezetben élt egysejtűek nyomait találták meg, ám érintetlen formában. A 3,5 milliárd éves sztromatolit hullámos, gyűrt rétegeket alkot, amelyen nagy felbontású elektronmikroszkópos szerkezeti, spektroszkópos ásványtani és kémiai elemzést tudtak végezni. A rétegekben olyan mikroszkopikus pórusokat tartalmazó pirit kristályokat azonosítottak, amelyekben zárványként nitrogént is tartalmazó szerves anyagok, egykori mikrobák maradványai vannak. A szerves anyagok szálas, illetve telepes szerkezetként találhatóak (ez a ma élő mikrobaszőnyegekre is jellemző), azonban hasonlót az erodált, felszínen található kőzetekben nem sikerült megtalálni. A piritkristályokba zárt anyag széntartalmának izotópelemzése is azt mutatta, hogy élő szervezetekből származnak ezek a zárványok.[1][2][3][4]
Fontos lehet még a Pilbara területén feltárt ősi kövületek és mikrobák nyomait tartalmazó kőzetek megismerése asztrobiológiai szempontból is, például a marsi életnyomok keresésében. Épp ezért 2019 szeptemberében a NASA és az Európai Űrügynökség szakemberei is végigjárták a terepet ausztrál kutatók vezetésével, mivel a Mars-missziók egyik kulcskérdése, hogy miként ismerhetik fel az automata járművek az ősi életnyomokat. Az amerikai Mars 2020 rover, illetve az európai ExoMars Rosalind Franklinről elnevezett marsjárója is vizsgálni fogja a marsi kőzeteket az életnyomok után kutatva, ehhez pedig kiváló tanulási lehetőséget biztosított a vörös kőzetekből felépülő ausztrál „marsbéli táj”, ahol egy hetet töltöttek el a vizsgálatokkal a két űrügynökség szakemberei.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Staff. „Oldest evidence of life on land found in 3.48-billion-year-old Australian rocks”, Phys.org, 2017. május 9. (Hozzáférés: 2017. május 13.)
- ↑ (2017. május 9.) „Earliest signs of life on land preserved in ca. 3.5 Ga hot spring deposits”. Nature Communications 8, 15263. o. DOI:10.1038/ncomms15263. PMID 28486437.
- ↑ Dresser Formation - Pilbara. pilbara.mq.edu.au . [2021. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ (2013. december 1.) „Microbially induced sedimentary structures recording an ancient ecosystem in the ca. 3.48 billion-year-old Dresser Formation, Pilbara, Western Australia.”. Astrobiology 13 (12), 1103–24. o. DOI:10.1089/ast.2013.1030. PMID 24205812.