Ősföld

Az ősföldek (más néven ősmasszívumok) a földkéreg legkorábban (az Archaikumban) megszilárdult darabjai. (Földünk felszíne egykor izzó, folyékony kőzetanyag volt, ami lehűlés következtében fokozatosan megszilárdult.) A keletkező, szilárd kéregdarabokhoz (elsősorban a földtörténeti előidőben, a Proterozoikum szakaszában) négy hegységképződési ciklus (Belomoridák, Karelidák, Gothidák, Rifeidák) során további kőzettömegek adódtak, így hozva létre a ma ősföldekként ismert területeket. Az ősföldek alkotják a kontinensek magjait.

Az ősföld alapvetően nem domborzati egység, hanem szerkezeti-földtani (geomorfológiai) fogalom. Így ősföldek egyaránt lehetnek síkságok (pl. a Balti-pajzs jelentős része) és hegységek (pl. a Brazil-felföld részei).

Eredetileg az ősföldek is gyűrt hegységek voltak, de az eltelt évmilliárdok alatt lepusztultak. A mai kontinensek magjait alkotják, hozzájuk gyűrődtek fel a fiatal lánchegységek illetve ezek lepusztulásával a régi röghegységek egy része is hozzájuk kapcsolódott. Az ősföldeket mélységi magmás kőzetek építik fel: leggyakrabban gránit és gabbró illetve kristályos palákból állhatnak. Mivel az ősföld anyaga meglehetősen merev, ezért nem gyűrődik, hanem törik erőhatások következtében. Ennek köszönhetően nem mindenhol alkot [[síkságokat, előfordul, hogy utólag kiemelkedett, és ma lépcsős szerkezetű hegyvidékeket találunk az ősföldeken. Előfordult az is, hogy az ősföld megsüllyedt, elöntötte a tenger, és nagy vastagságban üledék rakódott a felszínre.

Földünk nagyobb ősföldjei

A Dekkán-fennsík Indiában

• Balti-pajzs
• Kanadai-ősföld
• Brazil-hegyvidék
• Guyanai-hegyvidék
• Nyugat-Ausztrália
• Közép-Szibériai-fennsík
• Dél-Kínai-hegyvidék
• Dekkán-fennsík
• Arab-tábla
• Afrikai-ősföld

Az ősföldek típusai

Attól függően, hogy az ősföld eredeti kőzetanyaga a felszínen megfigyelhető-e vagy csak mélyebben található meg - azaz: takarja-e üledék az ősföldet - két fő típust különböztethetünk meg.

Fedett ősföld

Az ősi kőzettömegek emelkedése és süllyedése alkalmat adott üledékes kőzetek keletkezésére, amelyek felhalmozódva elfedik az eredeti kőzetanyagot. A fedett ősföldeket elsősorban tengeri üledékek borítják, de előfordulnak folyóvíziek is, valamint a jégkori jégtakaró peremén jég által szállított törmelékek is. Az üledékes rétegek által tárolt ásványkincsek elsősorban az üledék korától és típusától függ. Az óidei üledékek elsősorban feketeszenet rejtenek, a közép- és újidő harmadidőszakiak barnaszenet, a legfiatalabb negyedidőszakiak pedig színes és nemesfémeket. Ebbe az ősföldtípusba tartozik például a Kanadai-ősföld déli része, a Balti-pajzs déli része, Nyugat-Ausztrália, Afrika nagy része.

Fedetlen ősföld

A lepusztulás következtében síkságokat alkot általában, de ezek nem teljesen sík felszínűek, inkább hullámosak. A lepusztulás fő okozója a jégkori jégtakaró volt. Mivel az egykori fiatal lánchegység felső és középső része teljesen lepusztult, ezért felszínre kerültek a hegységek magját alkotó kőzetek. Ezek elsősorban nikkelt, vasat, platinát és krómot tárolhatnak. Ebbe a típusba tartozik a Kanadai-ősföld északi része, valamint a Balti-pajzs északi része.

Az ősföldek gazdasági haszna

A gyökerükig lepusztult ősmasszívumok területén a mélységi magmás ércek (például vas-, nikkel-, platinaérc) könnyen kiaknázhatók a telepek felszíni vagy felszínközeli helyzete miatt. A fedett ősmasszívumok óidei üledékes takarója kőszenet, a fiatalabb üledékek pedig szénhidrogéneket, kősót, kálisót rejthetnek.

Hivatkozások

http://www.madach-szeged.sulinet.hu/tananyag/foldrajz/geomorfologia.pdf