Roborovszkij-törpehörcsög

Roborovszkij-törpehörcsög
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Hörcsögfélék (Cricetidae);
Alcsalád:	Hörcsögformák (Cricetinae);
Nem:	Phodopus;
Faj:	P. roborovskii;
Tudományos név
	Phodopus roborovskii; (Satunin, 1903)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Roborovszkij-törpehörcsög témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Roborovszkij-törpehörcsög témájú médiaállományokat.

A Roborovszkij-törpehörcsög (Phodopus roborovskii) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjához tartozó rágcsálófaj. Nevét Vszevolod Ivanovics Roborovszkij orosz felfedezőről kapta.

Az állat a Phodopus nem típusfaja.

Származása [szerkesztés]

Meglehetősen távolról, Oroszország Kínával és Mongóliával határos területéről került Európába, majd Magyarországra is. Eredeti élőhelyén főleg a sztyeppés, félsivatagos területeken él.

Megjelenése [szerkesztés]

Népszerűsége annak tudható be, hogy még a hörcsögök közt is ez a faj fejlődik a legkisebbre, testhosszúsága maximum 7,5-9,2 cm, a farokhossza csupán 0,8-1,1 cm. Szemei és fülei a testéhez viszonyítva nagyok és feltűnőek. Hátát zsemlebarna és fekete, torkát és hasát fehér, nagyon finom tapintású szőrzet borítja, ezzel még a -15 °C-ot is túléli. Lábai nagyon kicsik.

Életmódja [szerkesztés]

Származási helyén föld alatti kotorékban él, amely 30–50 cm-re van a földfelszíntől, és két kijárattal rendelkezik.

Szaporodása [szerkesztés]

Májustól szeptember végéig szaporodik. A nőstény 20-22 napig vemhes. Egy-egy fialáskor 3-9 utódot hoz a világra. Az átlagos alom öt-hat egyedből áll.

Tartása [szerkesztés]

Mérete miatt terráriumi elhelyezésének szerény a helyigénye. Egy párnak elég 6-8 dm²-nyi alapterület. A terrárium talaja lehet finom faforgács, fűrészpor. Odút is célszerű elhelyezni, gondolván az esetleges szaporodásra. Ennek akkorának kell lennie, hogy a nőstény és kicsinyei mind elférjenek benne.

Az állat nehezen szelídül meg, még a fiatal példányok is gyanakvók, félénkek. Nem szereti, ha meg akarjuk simogatni és azt sem nagyon kedveli, ha kézbe veszik, olyankor nyugtalanná válik, és minden áron szökni próbál. Annak ellenére, hogy ilyen tartózkodó, nem harapós.