Richard Belcredi
| Richard Belcredi | |
 | |
| Richard Belcredi | |
| Született | 1823. február 12.[1][2][3][4][5] Jimramov[6] |
| Elhunyt | 1902. december 2. (79 évesen)[1][2][7] Gmunden[7][6] |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Anna von Welden |
| Gyermekei | Ludvík Egbert Belcredi |
| Szülei | Eduard Belcredi |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Belcredi Vault |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Belcredi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Richard Belcredi gróf (Jimramov, Csehország; 1823. február 12. – Gmunden, Ausztria; 1902. december 2.) osztrák politikus, jogász.
Életpályája
Tanulmányait részben Prágában, részben Bécsben végezte, majd znaimi megyefőnök lett. 1860-ban a cseh tartományi gyűlés, majd a ausztriai birodalmi gyűlés képviselőjévé választották, ahol a klerikális és feudális pártot támogatta. Mindazonáltal Schmerling kinevezte őt Csehország helytartójává. Schmerling bukása után Belcredi lett a belügyminiszter, aki önállóság híjával, a papi és feudális párt fővezetőjének, Esterházy Móric grófnak puszta eszközéve vált: kezdetét vette a hírhedt alkotmány-felfüggesztési politika, amelynek fő célja az volt, hogy a magyarok befolyását és a szabadelvű német elemet elnyomja. E cél felé, valamint az abszolutizmus és konkordátum uralmára törekedett az a párt, amelynek Belcredi is híve volt, a hatalom és jezsuitizmus minden eszközeivel, de egyszersmind nagyúri könnyelműséggel, mint ez már az úgynevezett junkerek sajátja.
Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború alatt, melynek kitöréséhez Belcredi politikája is hozzájárult, a háború-szülte viszonyokat, nevezetesen az ostromi állapotot céljai elérésére akarta felhasználni. Miniszteri tárcájához a béke megkötése után, a közelégedetlenség dacára, annyira ragaszkodott, hogy még Beust kiegyezési politikája alatt is megmaradt miniszternek, míg végül a Magyarországgal való kiegyezés létrejöttével megbukott, és 1867 februárjában kénytelen volt visszalépni.
A klerikális-feudális párt újabb győzelme után Eduard Taaffe miniszterelnöksége alatt (1881) Belcredi a legfelsőbb bíróság (Verwaltungsgerichtshof) elnöke, egyszersmind a felsőház tagja lett, ahol 1881 óta pártja érdekében minden fontosabb kérdésben felszólalt. A dualizmusnak és mindennemű szabadelvű reformnak elszánt ellenfele volt.
Díjai, elismerései
- a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese.
- Rzeszów díszpolgára.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Belcredi, Richard Graf (BLKÖ)
- ↑ Encyklopedie dějin města Brna (cseh nyelven)
- ↑ a b regional database of the Regional Library of Highlands (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 22.)
- ↑ a b https://data.matricula-online.eu/de/oesterreich/oberoesterreich/gmunden/306%252F1902/?pg=24, 2020. október 4.
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
