Richard Belcredi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Belcredi

Richard Belcredi gróf (Ingrowitz, Csehország; 1823. február 12.Gmunden, Ausztria; 1902. december 12.) osztrák politikus, jogász, a Szent István-rend nagykeresztese.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait részben Prágában, részben Bécsben végezte, majd znaimi megyefőnök lett. 1860-ban a cseh tartományi gyűlés, majd a ausztriai birodalmi gyűlés képviselőjévé választották, ahol a klerikális és feudális pártot támogatta. Mindazonáltal Schmerling kinevezte őt Csehország helytartójává. Schmerling bukása után Belcredi lett a belügyminiszter, aki önállóság híjával, a papi és feudális párt fővezetőjének, Esterházy Móric grófnak puszta eszközéve vált: kezdetét vette a hírhedt alkotmány-felfüggesztési politika, amelynek fő célja az volt, hogy a magyarok befolyását és a szabadelvű német elemet elnyomja. E cél felé, valamint az abszolutizmus és konkordátum uralmára törekedett az a párt, amelynek Belcredi is híve volt, a hatalom és jezsuitizmus minden eszközeivel, de egyszersmind nagyúri könnyelműséggel, mint ez már az úgynevezett junkerek sajátja.

Az 1866-os porosz–osztrák háború alatt, melynek kitöréséhez Belcredi politikája is hozzájárult, a háború-szülte viszonyokat, nevezetesen az ostromi állapotot céljai elérésére akarta felhasználni. Miniszteri tárcájához a béke megkötése után, a közelégedetlenség dacára, annyira ragaszkodott, hogy még Beust kiegyezési politikája alatt is megmaradt miniszternek, míg végül a Magyarországgal való kiegyezés létrejöttével megbukott, és 1867 februárjában kénytelen volt visszalépni.

A klerikális-feudális párt újabb győzelme után Taaffe miniszterelnöksége alatt (1881) Belcredi a legfelsőbb bíróság (Verwaltungsgerichtshof) elnöke, egyszersmind az felsőház tagja lett, ahol 1881 óta pártja érdekében minden fontosabb kérdésben felszólalt. A dualizmusnak és mindennemű szabadelvű reformnak elszánt ellenfele volt.

Elismerései, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]