Raymond Chandler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raymond Thornton Chandler
Élete
Született 1888. július 23.
Chicago, Illinois, USA
Elhunyt 1959. március 26. (70 évesen)
San Diego, Kalifornia, USA
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) krimiíró,
forgatókönyvíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raymond Thornton Chandler témájú médiaállományokat.

Raymond Thornton Chandler (Chicago, 1888. július 23.1959. március 26.), amerikai krimiíró. Jelentősége mérhetetlen volt: leginkább stílusa és gondolkodásmódja volt az, amely az elmúlt hatvan évben hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra. Állandó szereplője, Philip Marlowe a „hardboiled” stílusú detektívregényhősök mintapéldánya lett.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler Chicagóban, az amerikai Illinois államban született 1888-ban. 1895-ben, szülei válása után Nagy-Britanniába költözött. Anyai nagybátyja, a sikeres ügyvéd finanszírozta tanulmányait. A londoni Dulwich College-ba járt 1900-tól, ahol klasszikus oktatásban részesült. 1907-ben megszerezte a brit állampolgárságot, hogy letehesse a közszolgálati (Civil Service) vizsgát. Ezt sikerrel véghez is vitte, és állást kapott a haditengerészetnél (Admiralty), ahol azonban csak kb. egy évig dolgozott. Első versét ebben az időben adták ki. Miután felhagyott közszolgálati pályájával, alkalmi újságírásból élt meg, és folytatta a versírást, kései romantikus stílusban.

Chandler 1912-ben visszatért az Egyesült Államokba, és könyvelőnek tanult. 1917-ben jelentkezett a kanadai hadseregbe, és ennek kötelékében harcolt Franciaországban. A háború után Los Angelesbe költözött, és viszonyt kezdett egy idősebb, kétszer elvált nővel, Cissy Pascallal, 1924-ben össze is házasodtak. Amerikai felesége révén Chandler egyszerre volt amerikai és brit állampolgár. 1932-re Chandler a kaliforniai Dabney olajvállalat alelnöke lett, de alkoholizmusa miatt végül elvesztette állását.

Hogy megéljen tehetségéből, ponyvaregényíróvá képezte magát. Első történetét 1933-ban adták ki, Black Mask („Fekete maszk”) címmel. Első regénye, A hosszú álom (The Big Sleep), 1939-ben került napvilágra.

A regényeivel aratott siker után Chandler hollywoodi forgatókönyvírónak szegődött (Billy Wilderrel dolgozott együtt James M. Cain regényén, a Double Indemnity-n). Egyetlen saját forgatókönyve a The Blue Dahlia (1946). Ezenkívül részt vett Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton c. filmje forgatókönyvének elkészítésében is (1951).

Nagy-britanniai bevételei miatt Chandler 1946-ban összetűzésbe került az ottani adóhatósággal. Két évvel később emiatt le is mondott brit állampolgárságáról.

Régi vágya, hogy Cissyt elvigye Angliába, végül 1952-ben teljesült.

Felesége 1954-ben meghalt, és az összetört szívű Chandler, fájdalmas idegbetegségtől gyötörten, újra inni kezdett. Írásai mind mennyiségben, mind minőségben leromlottak. Az író 1955-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Élete bonyodalmassá vált, miután jó néhány nő megragadta a figyelmét: elsősorban Helga Greene-ről, a jegyeséről, és egy Jean Fracasse nevű hölgyről van szó. Egy elvetélt próbálkozás után, hogy újra Angliában telepedjen le, hazatért Amerikába. 1959-ben halt meg, tüdőgyulladásban. Vagyonát, némi jogi hercehurca után, Fracasse ellenében Greene örökölte.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler finoman megmunkált prózáját széles körű csodálat övezte a kritikusok és az írók körében egyaránt, az értelmiségiektől (mint W. H. Auden, Evelyn Waugh) a kevésbé kifinomultakig (Ian Fleming). Noha mozgalmas és szenvtelen (hardboiled) stílusát jórészt Dashiell Hammett inspirálta, ebben a közegben lírai hasonlatai meglehetősen egyediek. Az olyan allegóriák, mint „A percek lábujjhegyen osontak, ujjukkal ajkukon” (Asszony a tóban, 1943) a magánnyomozókról szóló fiktív történetek jellegzetességévé váltak, és később Chandler nevével is illették ezt a fajta stílust. Ez utóbbi számtalan paródia tárgya is lett.

Chandler a ponyvairodalom éles szemű kritikusa is volt, esszéje, a The Simple Art of Murder, irányadó szakmai mű.

Chandler összes regénye filmvászonra került, a legismertebb A hosszú álom (1946) (rendezte Howard Hawks, Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével).

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler novellái jellemzően Philip Marlowe vagy más, hozzá hasonlóan peches magánnyomozók (John Dalmas, Steve Grayce) kalandjait beszélik el, esetleg irgalmas szamaritánusokról szólnak (Mr. Carmady). Kivételnek minősül a hátborzongató The Bronze Door és az English Summer című novella, ami – Chandler szavaival élve – egy, a vidéki Angliában játszódó „gótikus románc” történetét beszéli el. Érdekességszámba megy, hogy az ötvenes években sugárzott rádiójátékban, a The Adventures of Philip Marlowe-ban (Philip Marlowe kalandjai) más hősöket cserélt le a címben szereplőre. Így került például a szóban forgó detektív Steve Grayce helyére a The King in Yellow adaptációjában.

Detektívtörténetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Blackmailers Don't Shoot" (1933)
  • "Smart-Aleck Kill" (1934)
  • "Finger Man" (1934)
  • "Killer in the Rain" (1935)
  • "Nevada Gas" (1935)
  • "Spanish Blood" (1935)
  • "Guns at Cyrano's" (1936)
  • "Goldfish" (1936)
  • "The Man Who Liked Dogs" (1936)
  • "Pickup on Noon Street" (1936; eredeti címe: "Noon Street Nemesis")
  • "The Curtain" (1936)
  • "Try the Girl" (1937)
  • "Mandarin's Jade" (1937)
  • "The King in Yellow" (1938)
  • "Red Wind" (1938)
  • "Bay City Blues" (1938)
  • "Pearls Are a Nuisance" (1939)
  • "Trouble is My Business" (1939)
  • "No Crime in the Mountains" (1941)
  • "The Pencil" (1961; posztumusz kiadás; eredetileg a "Marlowe Takes on the Syndicate" cím alatt adták ki)

Egyéb novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "I'll Be Waiting" (1939)
  • "The Bronze Door" (1939)
  • "Professor Bingo's Snuff" (1951)
  • "English Summer" (1976; posztumusz kiadás)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raymond Chandler témájú médiaállományokat.