Rainis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jānis Pliekšāns
Latvia 1965 4 kop Rainis USSR.jpg
Emlékbélyeg (1965)
Születéskori neve Jānis Pliekšāns
Született 1865. szeptember 11.
Jēkabpils melletti Varslavini majorság
Elhunyt (64 évesen) 1929. szeptember 12.
Majori
Nemzetisége Lett
Házastársa Aspazija
Foglalkozása költő, drámaíró, műfordító és politikus
Művészneve Rainis

Rainis, polgári nevén Jānis Pliekšāns lett költő, drámaíró, fordító és politikus, akit Lettország legjelentősebb írójaként tart számon a lett irodalomtörténet. Született 1865. szeptember 11-én a Jēkabpils melletti Varslavini majorságban, meghalt 1929. szeptember 12-én Majoriban (ma Jūrmala része).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földet bérlő, gazdálkodó családban született és nőtt fel nővérével Dórával. Középiskolai tanulmányait a Rigai Városi Gimnáziumban végezte. Itt ismerkedett meg Pēteris Stučkas-szal aki sógora, és később a Lett Kommunista Párt vezetője lett. Egyetemi tanulmányai 1884 és 1888 között a Szentpétervári Egyetemen végezte ahol jogi végzettséget szerzett. Az egyetem elvégzését követően a Vilniusi Kormányzósági Bíróságra helyezik.

Forradalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1887-ben még egyetemistaként jelent meg első verse a Dienas Lapa (Napilapok) folyóiratban.1891 és 1895 között Rainis a Dienas Lapa szerkesztője. Ekkor vette feleségül Aspaziját (polgári neve Elza Rozenberga), aki szintén jelentős lett költő, drámaíró. A Dienas Lapa körül szerveződött a Jaunā strāva (Új áramlat) társaság amely baloldali szociálliberális mozgalommá nőtte ki magát.

1897 júniusában letartóztatták. Először Pszkovba vitték vizsgálati fogságba. Kényszermunkára ítélték és Vjatkai kormányzóságba (ma Kirov) száműzték. Száműzetése idején fordította le lettre Goethe Faust-ját és forradalmi hangulatú verseket írt. Száműzetéséből 1903-ban tért vissza Rigába. Visszatérését követően aktívan részt vett a Szociáldemokrata mozgalomban. Egyik vezetője és inspirálója az 1905-ös forradalomnak.

A forradalmat követően Svájcba emigrált. Lugánóban telepedett le. Svájci tartózkodása alatt teljesedett ki irodalmi munkássága. Legjelentősebb művei itt születtek.

A Lett Köztársaság évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15 évi emigrációt követően 1920. április 4-én tért vissza feleségével Lettországba. Mind a ketten aktívan kivették részüket a függetlenné vált Lettország politikai életében. Visszatérésükkor azonnal a Lett Szociáldemokrata Munkáspárt (Latvijas Sociāldemokrātiskā Strādnieku partija) Központi Bizottságának tagjai lettek. Rainist 1922-ben jelölték a Államelnöki posztra, azonban a választásokon a jobboldali Jānis Čakste-vel szemben alul maradt. 1921 és 1925 között A Lett Nemzeti Színház igazgatója, 1926-tól Kulturális miniszter.

1920-ban jelölték az irodalmi Nobel-díjra, amit azonban nem kapott meg. Lettország legmagasabb állami kitüntetését a Három-Csillag Érdemrendet 1925. február 28-án elsőként kapta meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tālas noskaņas zilā vakarā (Távoli hangok kék estében)
  • Vētras sēja (A szél vetése)
  • Uguns un nakts (Tűz és éj) Dráma
  • Zelta zirgs (Az arany ló) Dráma
  • Klusā grāmata (Csendes könyv)
  • Ave sol!
  • Tie, kas neaizmirst
  • Indulis un Ārija Dráma
  • Pūt, vējiņ! (Fújj, szellő)Dráma
  • Jāzeps un viņa brāļi (József és testvérei) Dráma
  • Daugava

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Száll és ég s kihuny a csillag : Versek, naplórészletek Európa; 1990 [Bp.]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]