Pongrácz Szigfrid
| Pongrácz Szigfrid | |
| Született | Popper Siegfrid 1872. június 14. Brno[1] |
| Elhunyt | 1929. február 6. (56 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pongrácz Szigfrid (született Popper) (Brünn, 1872. június 14. – Budapest, 1929. február 6.) magyar szobrász.
Élete
Popper Adolf és Strakosch Terézia fia. 1890–1896 között Bécsben Hellmer és Zumbusch tanítványa volt. 1894-ben Budapestre költözött és felvette a magyar állampolgárságot. A Műcsarnok 1897-iki tavaszi kiállításán szerepelt először Vízözön című domborművével. A Tréfa című apró finom bronzszobra és Elégia című nagy női aktja a Szépművészeti Múzeumban látható. Sok arcképszobrot is mintázott (Tisza István gróf, Pécsi Erzsi stb.). Az aradi és debreceni Kossuth Lajos-szobrot Margó Edével közösen készítette, 1909-ben. Az 1914-es Munkácsi-szoborpályázaton pályaterve különös figyelemben részesült és a szűkebb pályázatra fölszólított négy művész egyike lett. 1921-ben a Műcsarnok kiállításán elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját és a Halmos-díjat. Dekoratív szobrokat mintázott a Budavári Palota, az Osztrák–Magyar Bank palotája számára, és a Corvin Áruházat Beck Ö. Fülöppel közösen díszítette, 1922-ben. Több síremléket és háborús emlékművet is készített. Épületdíszítő szobrok mellett síremlékeket és önálló kompozíciókat is mintázott. A Magyar Nemzeti Galéria hat szobrát őrzi (Frédéric Chopin, Salome stb.)
Magánélete
Házastársa Holub Ilona volt, akit 1900. január 15-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[2]
Irodalom
- Lyka Károly: Pongrácz Szigfrid (Magyar Művészet, 1929)
Jegyzetek
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 33/1900. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, Zsidó Lexikon, 1929. 716. o. Online elérés
