Pioneer–2

Pioneer–2
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	ARPA
Gyártó	TRW Inc.
Küldetés típusa	megközelítés
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1958. november 8. 07:30:00
Indítás helye	USAF Cape Canaveral légibázis, 17. indítóállás
Hordozórakéta	Thor-Able
Küldetés vége	1958. november 8.
Az űrszonda
Tömeg	39,6 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–2 témájú médiaállományokat.

A Pioneer–2 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda.

Küldetés

Feladata volt a Hold megközelítése, a technikai eszköz próbája, televíziós képek készítése, értékelés céljából a Földre továbbítása.

Jellemzői

A szondát a TRW, az ametikai légierő (USAF), a DC építette. Üzemeltetője a NASA és a DC (Washington).

1958. november 8-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Thor-Able hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé. A hordozóeszköz harmadik fokozatának hibája miatt nem tudta elérni a második kozmikus sebességet ezért 6 óra 52 perces repülés után, 1550 kilométer távolságból visszazuhant a Föld légkörében, november 8-án Afrika magasságában elégett. Kevés információt szolgáltatott a mikrometeoritok jelenlétéről, a mágneses térről.

Technikailag megegyezett a Pioneer–1-el. Az űrszonda formája hengeres műszeregység (átmérője 74 centiméter), amely felül csonka kúppal volt lezárva, mindegyik oldalon zárt. A szonda felülete laminált műanyagból készült. Külső felületén egy mágneses dipólusantenna volt felszerelve. Alsó részén egy szilárd hajtóanyagú kis rakéta állt rendelkezésre a végső manőver végrehajtására.

Hasznos tömege 36 kilogramm, műszereinek súly 17,8 kilogramm, stabilizált eszköz, a kúp alakú felső és alsó fedelet hengeres rész köti össze, amelynek átmérője alsó 76 centiméter, magassága 74 centiméter. A fedőhenger laminált műanyagból készült. A tudományos műszercsomag 15,6 kilogramm volt. Egy STL képvizsgáló-televízió-rendszer, a sugárzás mérésére egy proporcionális számlálócső, az űrbeli sugárzás mérésére egy ionizációs kamra, a mikrometeorok észlelésére, számlálására alkalmas eszköz, a mágneses mező mérésére egy magnetométer, mikrogauss, és hőmérséklet mérő berendezés. Az energiát nikkel-kadmium-elemek (NiCd) adták a rakéták gyújtására, ezüst-cellaelemek a televíziórendszerhez és higany-elemek a műszerek ellátására. Pályamódosítást segítő fúvóka (üzemanyaggal) 11 kilogramm, további 8 kis korrekciós fúvóka van elhelyezve a kúp tetetén, amelyek használat után leválaszthatók. A kapcsolatot a 108 megahertzen (MHz) frekvencián, botantennákon keresztül biztosították.

Források

• (1969) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1969. XXII. évfolyam 9. szám.  
• Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5

Külső hivatkozások

• Pioneer–2. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 29.)
• Pioneer–2. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje: Pioneer–1

Pioneer-program 1958–1960

Utódja: Pioneer–P1