Peniocereus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Peniocereus
Peniocereus serpentinus
Peniocereus serpentinus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Echinocereeae
Nemzetség: Peniocereus
(A.Berger) Britton & Rose in Cact. US Nat. Hort. 12:428’ (1909)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Peniocereus témájú kategóriát.

A Peniocereus nemzetségbe Közép-Amerika és Észak-Amerika arid területein elterjedt, karcsú hajtású kaktuszok tartoznak. Éjjel nyíló fehér virágai után angolszász nyelvterületen ’night blooming cereus’ néven ismert, amely névvel – hasonló megjelenésű virágai után – az Epiphyllum oxypetalum levélkaktuszt is illetik néha.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokros termetű, felegyenesedő vagy elfekvő, alacsony törzsű növények, gyakran megvastagodott, gumós gyökerekkel. Hajtásai egy vagy két megjelenési formájúak (dimorf), vékonyak, elágazók, bordái változatos megjelenésűek, többé-kevésbé hengeresek. 3-20 bordájának az elén változó távolságban fejlődő areoláin hosszú hegyes, vagy apró tövisek fejlődnek. Virágaik éjjel (vagy ritkábban nappal) nyílók, hosszú tölcséresek, a tölcsér szőrökkel vagy tövisekkel fedett. Termése tojásdad, csúcsán az elszáradt virágmaradvánnyal. Lehulló tövisek borítják.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Costa Rica, Guatemala, Mexikó, Honduras, Nicaragua, Amerikai Egyesült Államok, El Salvador.

Rokonsági viszonyok és fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi kutatási adatok szerint a nemzetség számos kisebb csoportra tagolódik, melyeket a jelenleg elfogadott rendszer alnemzetségekként kezel, azonban a molekuláris genetikai adatok alapján elképzelhető, hogy az egyes alnemzetségek nem kapcsolódnak szoros rokonsággal egymáshoz. A rokonsági viszonyok köztük, illetve a Pachycereeae tribusz II. és IV. kládja között további kutatásokat igényel még. A Pseudoacanthocereus almenzetség (Sánchez-Mejorada, 1974; nem tévesztendő össze a Pseudoacanthocereus nemzetséggel) néhány fajánál a szárak dimorfikus fejlődése figyelhető meg, így a növények mind hosszú, kevés bordájú karcsú hajtásokat, mind rövid, sűrűn areolákkal fedett, széles bordájú vagy lapított szárakat is fejleszt. A hosszú karcsú hajtásokon fejlődnek a virágok valamint a rövidebb hajtások, melyek hajtáscsúcsa revertálhat a hosszú növekedési formába. A szaknyelv néha mint juvenil és adult hajtásokat különíti el ezeket. Szekvencia-adatok vizsgálatai alapján (Arias et al. 2005) a Pseudoacanthocereus subgenus fajai szorosabb rokonságban állnak az Acanthocereus, a Strophocactus és a Hylocereeae tibusz fajaival, mint a nemzetség többi fajával, melyek inkább a Pachycereus-fajcsoporttal mutatnak szorosabb rokonságot.

Csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyctocereus subgenus:

Neoevansia subgenus:

Cullmannia subgenus:

Pseudoacanthocereus subgenus:

Peniocereus subgenus:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9