Epiphyllum oxypetalum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Epiphyllum oxypetalum
Epiphyllum oxypetalum
Epiphyllum oxypetalum
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Epiphyllum
Faj: E. oxypetalum
Tudományos név
Epiphyllum oxypetalum
(DC.) Haw. in Phil. Mag. 6:109 (1829)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Epiphyllum oxypetalum témájú kategóriát.

Epiphyllum oxypetalum.JPG

Az Epiphyllum oxypetalum egy eredetileg közép-amerikai elterjedésű epifita kaktusz, melyet hatalmas, éjjel nyíló virágai miatt széles körben termesztenek – sok megfelelő klímájú területen, így az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban is termesztésből kiszabadulva is megtalálható. Angolszász nyelvterületen szokás – pontatlanul - éjjel nyíló oszlop[kaktusz]nak (night blooming cereus) is hívni, mivel virágai emlékeztetnek a San Pedro kaktusz virágaira.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó: Veracruz, Oaxaca és Chiapas államok; Guatemala, Venezuela, Brazília. Új-Guineában a kultúrából kiszabadulva terjedőben van. Megtalálható azonban Dél-Kaliforniában és Ázsia nagy részén is. Eredeti élőhelyén epifitikus vagy litofitikus 2000 m tszf. magasságig.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfeljebb 3 m magas cserje, gazdagon és szabálytalanul elágazik. Hajtásai igen hosszúak, kihegyezettek, magasra felkúsznak, hengeresek majd később lapítottak, 100–120 mm szélesek, az areoláknál bevágottak, matt zöldek. Virágai 250–300 mm hosszúak, legfeljebb 120 mm átmérőjűek, a virágtölcsér 130–150 mm hosszú, vöröses árnyalatú, elálló, 10 mm hosszú pikkelyekkel borított. A külső virágszirmok vöröses-borostyánszínűek, kicsik, 100 mm hosszúak, a belső szirmok befelé hajlanak, fehérek és keskenyek. A virág egyetlen éjszakára nyílik csupán ki. A bibe fehér, a porzók krémfehérek.

Rokonsági viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt eredetileg kultúrából származó növényről írták le, mely klónnak a gyűjtési helye ismeretlen. 1909-ben A. Purpus egy kissé eltérő formát gyűjtött St. Ana-ban (Orizaba, Mexikó), melynek epidermisze fénylő, külső szirmai kárminvörösek, a virágai kellemetlen illatúak és törékenyek. A növényt Phyllocactus purpusii néven írták le, Backeberg Epiphyllum oxypetalum var. pupusii-ra korrigálta az elnevezését.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9