Pápai lemondás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IX. Benedek
VI. Gergely
V. Celesztin
XII. Gergely
XVI. Benedek

A pápai lemondás lehetőségét a Codex Iuris Canonici (a katolikus egyház törvénykönyve) 332. paragrafusa, illetve a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (a Keleti Egyház Törvénykönyve, CCEO) 44. paragrafusa tartalmazza. A lemondás a kánonjog szerint akkor törvényes, ha önkéntesen történik és megfelelő módon bejelentik.[1]

A római katolikus egyház kétezer éves története során eddig öt pápa mondott le: IX. Benedek (1045), VI. Gergely (1046), V. Celesztin (1294), XII. Gergely (1415) és XVI. Benedek (2013).

A kánonjog nem nevez meg olyan egyént, vagy testületet, akik számára a lemondást be kell nyújtani, ezzel nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy a lemondás az egész egyházhoz, illetve az egész világhoz szóljon. Egyes kommentárok szerint azonban a pápának legalábbis a bíborosi testületet, illetve annak elnökét értesítenie kell a lemondásáról, hiszen a a bíborosoknak egyértelműen értesülniük kell a lemondásról, hogy új pápát választhassanak.[2][3]

Precedensek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IX. Benedek 1045-ben pénzügyi juttatásért cserébe mondott le. Erről utóda, VI. Gergely győzte meg, hogy megszabadítsa az egyházat a botrányoktól terhelt főpaptól. A következő évben azonban magának Gergelynek is le kellett mondania, mert a Benedekkel kötött egyezségét szimóniának, vesztegetésnek találták. A történet furcsa csavart vett, amikor Gergely utóda, II. Kelemen pápa halála után (1047) a lemondott IX. Benedek ismét pápa lett.

1294-ben Celesztin, mindössze öt hónapos pontifikátus után, ünnepélyes rendeletet adott ki arról, hogy a pápák lemondhatnak, eloszlatva minden kánonjogi kételyt, majd lemondott. Ezután még két évig élt remeteként és később szentté avatták.

XII. Gergely azért mondott le 1415-ben, hogy véget vessen a nyugati egyházszakadásnak. Ekkor rajta kívül már két ellenpápa is igényt tartott a pontifikátusra: Avignonban XIII. Benedek, Pisában pedig XXIII. János. Még lemondása előtt Gergely megbízta a konstanzi zsinatot, hogy válassza meg utódját.

A Vatikán 2013. február 11-én jelentette be, hogy XVI. Benedek február 28-i hatállyal lemondott. A pápa közleményben közölte, hogy hajlott kora miatt nem folytathatja hivatalát, és ezzel hat évszázad elteltével az első pápa lett, aki lemondott. [4]

Feltételes lemondások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő esetekben a lemondás nem lépett életbe.

VII. Piusz (1800-1823), mielőtt 1804-ben Napóleon koronázására Párizsba indult, lemondási nyilatkozatot írt alá arra az esetre, ha Franciaországban fogságba vetnék.

Állítólag hasonló nyilatkozatot írt alá a második világháború idején XII. Piusz, arra az esetre ha elrabolnák a nácik, meghagyva a bíborosoknak, hogy meneküljenek a semleges Portugáliába, és ott válasszák meg az utódát.[5]

II. János Pál is írt lemondó levelet. Lemondása akkor lépett volna életbe, ha gyógyíthatatlan betegség gyűrné le, vagy bármi olyan dolog történne, ami megakadályozná hivatala gyakorlásában.[6]

Kérdőjeles lemondások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Catholic Encyclopedia említést tesz néhány megkérdőjelezhető hitelességű lemondásról is: ilyen Pontiánusz (230235)[7], Marcellinusz (296308) és Libériusz pápa (352366)[8] állítólagos lemondása. Az enciklopédia szerint létezik egy – megnevezetlen – pápalista katalógus, amely szerint XVIII. János pápa is lemondott.[9][10]

A lemondott pápa egyházjogi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejezetten az esemény ritka volta miatt a lemondott pápa egyházjogi helyzete nem tisztázott. Az egyházjog nem ír elő neki kötelezettséget, de jogot sem, így nem kerül vissza a bíborosi testületbe, de a lemondott (kiérdemesült) püspökök közé sem. Egyes találgatások szerint a lemondott pápának zárt, a nyilvánosságtól teljesen elzárkózó kolostorba illik visszavonulni, hogy fel se merüljön az "árnyékpápaság" lehetősége. Erre viszont a lemondás életbe lépéséig senki nem utasíthatja a jelenlegi pápát, viszont az új pápa megválasztása után ilyen döntés megszülethet, s az ellen a lemondott pápának nincsen joga ellenkezni. Összegezve a lemondott pápa egyházjogilag egy légüres térbe kerül, s ennek a helyzetnek a szokásjog alapú megoldása rajta és utódján áll.[forrás?]

XVI. Benedek lemondása után "nyugalmazott pápa" vagy "Róma nyugalmazott főpapja" lesz és továbbra is jár majd neki az "Őszentsége" megszólítás. Pápai gyűrűjét az első hírekkel ellentétben[11] nem törik össze, amint az a pápa halála után szokás, hanem vésővel használhatatlanná teszik.[12] A nyugalmazott pápa egyszerű fehér reverendát visel majd.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja.” (Egyházi Törvénykönyv, 332. kánon 2. §)
  2. New Commentary on the Code of Canon Law (Canon Law Society of America, Paulist Press, 2002 ISBN 0-8091-4066-7, ISBN 978-0-8091-4066-4), p. 438
  3. Wikisource-logo.svg  "Abdication". Catholic Encyclopedia. (1913). New York: Robert Appleton Company. 
  4. XVI. Benedek pápa lemond péteri szolgálatáról”, 2013. február 11. (Hozzáférés ideje: 2013. február 11.) 
  5. Squires, Nick and Simon Caldwell. „Vatican planned to move to Portugal if Nazis captured wartime Pope”, The Daily Telegraph, 2009. április 22. 
  6. John Paul II wrote a letter of resignation in case he was not able to fulfil his duties By Rome Reports
  7. Wikisource-logo.svg  "Pope St. Pontian". Catholic Encyclopedia. (1913). New York: Robert Appleton Company. 
  8. Wikisource-logo.svg  "Abdication". Catholic Encyclopedia. (1913). New York: Robert Appleton Company. 
  9. Richard P. McBrien, Lives of the Popes: The Pontiffs from St. Peter to Benedict XVI, (HarperCollins Publishers, 2000), 168.
  10. Wikisource-logo.svg  "Pope John XVIII (XIX)". Catholic Encyclopedia. (1913). New York: Robert Appleton Company. 
  11. XVI. Benedek nyugalmazott pápa lesz, index.hu, 2013. 02. 26
  12. Ezúttal nem törik össze a pápai pecsétgyűrűt, Pécsi Újság.hu

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Papal resignation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.