Pálmakeselyű
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Gypohierax angolensis (Gmelin, 1788) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pálmakeselyű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakeselyű témájú médiaállományokat. |
A pálmakeselyű (Gypohierax angolensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypohierax nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
Rendszertani besorolása [szerkesztés]
A faj pontos helye a vágómadárfélék családján belül nem teljesen tisztázott. Hagyományosan óvilági keselyűformák (Aegypiinae) alcsaládjába sorolják, de vannak bizonyos tulajdonságai, melyek inkább a rétisasokra emlékeztetnek. A fajt – egyedülálló életmódja miatt – nehéz viselkedési tulajdonságai alapján bármelyik alcsaládba pontosan besorolni.
Előfordulása [szerkesztés]
Nyugat- és Kelet-Afrikában nagy területen él. Olyan erdőkben – esőerdőkben, folyó menti galériaerdőkben, mangroveerdőkben – vagy nedves szavannákon él, ahol nagy számban találhatóak olaj– és rafiapálmák. Mivel ezek Afrikában fontos kultúrnövények, nagy ültetvények vannak belőlük. Ezekben is megél a faj, ha kártétele miatt nem üldözik el a területről.
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 56–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 130–150 centiméter, súlya 1,3–1,8 kilogramm. Egyedülálló életmódja miatt ez az egyetlen keselyűfaj, melynek nyaka végig tollas. A többi fajnak – mivel a tetemekbe kell a fejüket dugniuk, hogy táplálkozzanak – a nyaka részben, vagy teljesen csupasz. A kifejlett egyedek tollazata fehér, hátukon, szárnyevezőiken és rövid farkukon azonban a tollak feketék. Ez a színezet különösen röptükben feltűnő. A szemek körül csupasz bőrfelület látható, melynek színe rózsaszínes, piros vagy narancsos árnyalatú lehet. Csőre fakó sárga, a tövénél szürkéskék. Lábai hússzínűek. A fiatal egyedek nagyon hasonlítanak a felnőttekre, csak arcfoltjaik fakó színűek, többnyire sárgásak és lábaik fehérek.
|
Életmódja [szerkesztés]
A faj a keselyűk többségétől eltérően alapvetően magányosan elő madár. Tápláléka egyedülálló a vágómadárfélék családjában, mivel ez az egyetlen elsősorban növényi eredetű anyagokkal táplálkozó faj. Fő tápláléka az olajpálmák és a rafiapálmák olajban gazdag termése, valamint egyéb húsos gyümölcsök. A madár táplálékkeresés közben gyakran fejjel lefelé csüng egy-egy pálmán, amíg csőrével le tud szakítani egy gyümölcsöt.
Kiegészítésképpen fogyaszt állati eredetű anyagokat is, így rovarokat, csigákat, békákat, apróbb madarakat vagy kisemlősöket is. A mangroveredőkben előfordul, hogy élő halakra vadászik, melyeket a vízből kap fel röptében. Olykor fogyaszt dögöt is, elsősorban a leopárd által a fákra rejtett tetemekből, melyek a többi keselyű számára hozzáférhetetlen.
Szaporodása [szerkesztés]
Fészkét 10-30 méter magas fákra vagy azok odvaiba építi. A tojó egyetlen, barnás pettyekkel borított fehér tojást rak, melyeken öt hétig kotlik. Fészkelőanyagnak a fő táplálékát jelentő pálmafajok levelei szolgálnak. Egy-egy jó helyen levő fészket éveken át használhat a madárpár. A fiatal madár nagyjából három hónapos korában hagyja el a fészket és a következő költésig szülei territóriumán belül marad.
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Palmgeier című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
