Pálmakeselyű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pálmakeselyű
Gypohierax angolensis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Saskeselyűformák (Gypaetinae)
Nem: Gypohierax
Rüppell, 1836
Faj: G. angolensis
Tudományos név
Gypohierax angolensis
(Gmelin, 1788)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pálmakeselyű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakeselyű témájú kategóriát.

A pálmakeselyű (Gypohierax angolensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypohierax nem egyetlen faja.

Rendszertani besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj pontos helye a vágómadárfélék családján belül nem teljesen tisztázott. Hagyományosan óvilági keselyűformák (Aegypiinae) alcsaládjába sorolják, de vannak bizonyos tulajdonságai, melyek inkább a rétisasokra emlékeztetnek. A fajt – egyedülálló életmódja miatt – nehéz viselkedési tulajdonságai alapján bármelyik alcsaládba pontosan besorolni.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat- és Kelet-Afrikában nagy területen él. Olyan erdőkben – esőerdőkben, folyó menti galériaerdőkben, mangroveerdőkben – vagy nedves szavannákon él, ahol nagy számban találhatóak olaj– és rafiapálmák. Mivel ezek Afrikában fontos kultúrnövények, nagy ültetvények vannak belőlük. Ezekben is megél a faj, ha kártétele miatt nem üldözik el a területről.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 56–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 130–150 centiméter, súlya 1,3–1,8 kilogramm. Egyedülálló életmódja miatt ez az egyetlen keselyűfaj, melynek nyaka végig tollas. A többi fajnak – mivel a tetemekbe kell a fejüket dugniuk, hogy táplálkozzanak – a nyaka részben, vagy teljesen csupasz. A kifejlett egyedek tollazata fehér, hátukon, szárnyevezőiken és rövid farkukon azonban a tollak feketék. Ez a színezet különösen röptükben feltűnő. A szemek körül csupasz bőrfelület látható, melynek színe rózsaszínes, piros vagy narancsos árnyalatú lehet. Csőre fakó sárga, a tövénél szürkéskék. Lábai hússzínűek. A fiatal egyedek nagyon hasonlítanak a felnőttekre, csak arcfoltjaik fakó színűek, többnyire sárgásak és lábaik fehérek.

Palmnutvulture.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj a keselyűk többségétől eltérően alapvetően magányosan elő madár. Tápláléka egyedülálló a vágómadárfélék családjában, mivel ez az egyetlen elsősorban növényi eredetű anyagokkal táplálkozó faj. Fő tápláléka az olajpálmák és a rafiapálmák olajban gazdag termése, valamint egyéb húsos gyümölcsök. A madár táplálékkeresés közben gyakran fejjel lefelé csüng egy-egy pálmán, amíg csőrével le tud szakítani egy gyümölcsöt.

Kiegészítésképpen fogyaszt állati eredetű anyagokat is, így rovarokat, csigákat, békákat, apróbb madarakat vagy kisemlősöket is. A mangroveredőkben előfordul, hogy élő halakra vadászik, melyeket a vízből kap fel röptében. Olykor fogyaszt dögöt is, elsősorban a leopárd által a fákra rejtett tetemekből, melyek a többi keselyű számára hozzáférhetetlen.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gypohierax angolensis tojás

Fészkét 10-30 méter magas fákra vagy azok odvaiba építi. A tojó egyetlen, barnás pettyekkel borított fehér tojást rak, melyeken öt hétig kotlik. Fészkelőanyagnak a fő táplálékát jelentő pálmafajok levelei szolgálnak. Egy-egy jó helyen levő fészket éveken át használhat a madárpár. A fiatal madár nagyjából három hónapos korában hagyja el a fészket és a következő költésig szülei territóriumán belül marad.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]