Pál József (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pál József
Született 1953. január 18. (61 éves)
Gyömrő
Nemzetisége magyar
Házastársa Wenner Éva
Foglalkozása irodalomtörténész

Pál József (Gyömrő, 1953. január 18.) magyar irodalomtörténész.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar-olasz szakos középiskolai tanár diploma (József Attila Tudományegyetem, 1976.)

Tanulmányi ösztöndíjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos fokozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • tanszékvezető (1989-1995, 2000-)
  • JATE rektor helyettes (1990-91)
  • JATE BTK dékán (1992-1994)
  • Accademia d'Ungheria di Roma tudományos igazgató (1995-1998)
  • helyettes államtitkár (1998-2000, NKÖM)
  • SzTE Nemzetközi és Közkapcsolati rektorhelyettese (2011. jan. 1-)

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Wenner Éva, gyermekei: Eszter (1979), Judit (1984), József Marcell (2000)

Kutatási területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XVIII. századi művelődéstörténet,olasz, francia, angol, német, magyar irodalom és képzőművészet összehasonlító irodalom- és művészettörténeti szempontú kutatása. A kandidátusi fokozatot A neoklasszicizmus poétikája című disszertáció alapján. Tanulmányai jelentek meg a felvilágosodás "árnyékos oldaláról", okkult, hermetikus irányzatairól.

Ikonológia, szimbólumkutatás eredményeképpen létrejött Az ikonológia és műértelmezés című kiadványsorozat, amelynek alapító főszerkesztője. A projectumból nőtt ki a több kiadásban megjelent Szimbólumtár, amely mindmáig az egyetlen olyan tudományos igényű szimbólum szótár, amely összefüggéseiben és rendszeresen tárgyalja az egyetemes és a magyar kultúra jelképeit, témáit és motívumait.

Komparatisztikai, világirodalmi kiadványai az Akadémiai Kiadónál jelentek meg. A világirodalom története évszámokban-t (Vajda György Mihállyal közösen, 1988) ma is használják. 1999-től(Szili Józseffel együtt) a Neohelicon. Acta Comparationis Litterarum Universarum című angol, francia, német és olasz nyelven megjelenő nemzetközi irodalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Az Akadémiai Kiadó szakkönyvek sorozatának első darabja, A Világirodalom (2005, majd 2008) több, mint ezer oldalon mutatja be hatalmas anyagát, az egyiptomi papiruszoktól a kortárs írókig. A főszerkesztői koncepció kidolgozása és a kötet negyedének írása az ő feladata volt.

Dante költészetéről megjelentetett könyvével 2000-ben elnyerte az MTA doktori címet: „Silány időből az örökkévalóba”. Az Isteni színjáték nyelvi és tipológiai szimbolizmusa, 1997. A veronai egyetemmel együttműködve kiadta az ELTE Egyetemi Könyvtárában lévő 14. századi Dante-kódex fakszimiléjét, illetve egy hozzá kapcsolódó tanulmánykötetet. 2009-ben megjelent az Akadémiai Kiadónál Dante. Szó, szimbólum, realizmus c. monográfia, amelyért Olaszországban nemzetközi Flaiano díjat kapott, Magyarországon pedig az MTA-Akadémiai Kiadó Nívódíját (2010-ben).

Magyar-olasz kapcsolattörténeti kutatások keretében rendszeresen foglalkozott a magyar művelődéstörténet olaszországi emlékeivel. Rómában megalapította a "Fraknói Történeti Intézetet", amelyet 33. tagként felvettek az itt működő nagy nemzetközi akadémiák egyesületébe. 1997-ben Rómában újra útjára indította az Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi című sorozatot, amely ezt megelőzően 1941-ig jelent meg. Német együttműködéssel kiadta a Santo Stefano Rotondóról (Wiesbaden, 2000) szóló reprezentatív kötetet. Az ókeresztény bazilika a 15. század közepe óta a magyarok nemzeti temploma Rómában, magyar szerzetesek laktak és tanultak itt. NKFP-pályáztában (Magyar emlékek Olaszországban, jelenkori értékeink megőrzése) több akadémiai intézet, az Országos Széchényi Könyvtár és több olasz egyetem vett részt. A kutatásokról egy tucat könyv jelent meg. Mind magyar, mind olasz nyelven kiadásra került az itáliai magyar emlékek teljességre törekvő, tudományos igényeknek megfelelő leírása és katalógusa (2005). Szakmai mélységét, teljesség-igényét tekintve ez idáig egyedülálló a magyar emlékek külföldön témakörben.


Az Olasz Köztársaság tiszteletbeli konzulja. 2012-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pál József közleményjegyzéke (Az adatok 2013.01.30-ig vannak feltöltve.)

  • Ikonológia és műértelmezés I. Az ikonológia elmélete, I-II. Szeged 1986.
  • A neoklasszicismus poétikája. Budapest, Akadémiai Kiadó 1988.
  • A világirodalom története évszámokban. Budapest, Akadémiai Kiadó 1988. (Vajda György Mihállyal)
  • A XX. századi világirodalom kronológiája. Szeged 1991. 516 o. (Vajda György Mihállyal és Kürtösi Katalinnal)
  • Hatnyelvű Szinkron Szótár. Budapest, Zrínyi 1993.
  • Ikonológia és műértelmezés V. Hermetika, mágia. Ezoterikus látásmód és művészi megismerés. Főszerk. Pál József, szerk: Szőnyi György Endre, Tar Ibolya. Szeged 1995.
  • Hatnyelvű Szótár. Budapest-Szeged, Akadémia-Scriptum 1996. CD-Rom
  • "Silány időből az örökkévalóba". Az Isteni Színjáték nyelvi és tipológiai szimbolizmusa Szeged, JATE Press 1997.
  • Mille Anni di Storia dell'Arciabbazia. A cura di József Pál e Ádám Somorjai. Roma-Pannonhalma 1997.
  • Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk. Pál József és Újvári Edit. Balassi Kiadó, Budapest 1997. pp. 533 második kiadás: 2002, harmadik kiadás 2005. (CD-Rom: 2004, Internet: 2005. www.bkiado.hu/netre/Net¬_szimbolum/szimbolumszotár.htm
  • Santo Stefano Rotondo in Roma. Archeologia, storia dell'arte, restauro (Herausgegeben von Hugo Brandenburg und József Pál). Reichert Verlag, Wiesbaden, 2000.
  • Világirodalom. Főszerkesztő és szerző. Akadémiai Kiadó. Budapest 2005. 2008.
  • Dante: Commedia. Budapest Biblioteca Universitaria Codex Italicus 1. I: riproduzione fotografica, II: Studi e ricerche. pp. 286. A cura di Gian Paolo Marchi e József Pál. Verona, SiZ, 2006. (Főszerkesztő és szerző)
  • Dante, Szó, szimbólum, realizmus a középkorban. Akadémiai, Budapest 2009.
  • Epigrafi romane di Transilvania. S.i.z., Verona 2010.
  • 1790 -Határ és szabadság az irodalomban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2012.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]