Szivárványos pisztráng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Oncorhynchus mykiss szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szivárványos pisztráng
Oncorhynchus mykiss.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae)
Nem: Oncorhynchus
(Suckley, 1861)
Faj: O. mykiss
Tudományos név
Oncorhynchus mykiss
Walbaum, 1792
Elterjedés
RegenbogenforelleWorld.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szivárványos pisztráng témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos pisztráng témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos pisztráng témájú kategóriát.

A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe és a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szivárványos pisztráng eredetileg Észak-Amerikában volt honos, Új-Mexikótól egészen az Aleut-szigetekig. A múlt század végén a világ minden részére szállítottak és helyeztek ki ikrákat és fiatal halakat, hogy életképes populációk telepedjenek meg az új területeken.

Létezik egy igazi édesvízi alak is, amely a Sierra Nevada folyóiban és tavaiban él. 1880-tól kezdődően betelepítették Európába. Ma gazdasági haszonhal. Magyarországba 1885-ben került, pisztrángos patakjainkban helyenként gyakori, sőt néhány kisebb folyónk gyors folyású szakaszán is felbukkan.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oncorhynchus mykiss aguabonita
  • Oncorhynchus mykiss gairdnerii
  • Oncorhynchus mykiss gilberti
  • Oncorhynchus mykiss irideus
  • Oncorhynchus mykiss mykiss
  • Oncorhynchus mykiss nelsoni
  • Oncorhynchus mykiss stonei
  • Oncorhynchus mykiss whitei

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: Teste hosszú, megnyúlt, oldalt kissé lapított, magas faroknyéllel. A hát- és a farokúszó között zsírúszója van. A kisméretű pikkelyekből az oldalvonal mentén 135-150, a zsírúszó és az oldalvonalak között (az oldalvonalak pikkelyeit is beleértve) 14-19 (de legtöbbször 16) található. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó peremén többnyire 4 fogvan; a nyél erősen hajlott, egy vagy két sorban fogazott. A szivárványos pisztráng feje kisebb és tompább, mint a sebes pisztrángé, és felső állcsontja (maxilla) kissé rövidebb, de azért szájnyílása széles.

Színezete': Fejét, testét, hát-, zsír-, és farokúszóját számos fekete petty és pont tarkítja. Oldalvonala mentén széles, vöröses hosszsáv húzódik, mely a szivárvány színeiben ragyog, és a hímen pompás látványt nyújt. Sötét vizekben, amelyekben a pisztrángot nem lehet könnyen felismerni, vöröses csíkja erősen kiviláglik. Tiszta vízben a teste szinte láthatatlan.

Mérete: Az állat testhossza 25-50 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege elérheti a 7-10 kilogrammot.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis halak rajokat alkotnak; amint elérik a 3 kilogrammos testtömeget, magányossá válnak és területhez kötődnek. Tápláléka rovarok, ebihalak, kis halak, békák és giliszták. Az élettartam az élőhelytől függően változik; de általában a szivárványos pisztrángok nem élnek 7 évnél tovább. Kaliforniában állítólag tudnak néhány olyan példányról, amely 11 évet élt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget kétéves korban éri el. Az ívási időszak az elterjedési helytől függően eltérő: decembertől májusig (Közép-Európa), márciustól áprilisig (Amerikai Egyesült Államok). A hal a kavicsok közé vájt mélyedésbe rakja az ikráit. A nőstény testkilogrammonként 1600-2000 ikrát rak. Az ivadék 100-150 nap alatt kel ki. A fiatalok gyorsan nőnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.  
  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8