Németh Sándor (plébános, 1844)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyurika (vitalap | szerkesztései) 2019. augusztus 20., 11:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Németh Sándor (Szeged, 1844. augusztus 29. – 1918 után) római katolikus plébános, kanonok.

Életútja

Németh József és Szekula Katalin fiaként született.[1] 1868. július 11-én pappá szenteltetett; segédlelkész volt Nagycsernyán, Nagybecskereken, Törökbecsén, Hidegkúton, Apátfalván, Ujszentannán, Szeged-belvárosban. 1876-től adminisztrátor Kevermesen, 1877-től segédlelkész Kevermesen, Kisorosziban, 1878-tól Zsombolyán, 1879-től adminisztrátor Majláthfalván, 1882-től Földeákon. 1891-től Battonya (Csanád megye) plébánosa volt. 1904. júliusában a király a Csanádi székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.[2] 1915. január 1-jén vonult nyugdíjba.

Cikkei a Havi Közlönyben (munkatárs, 1903. Szemelvények a gyakorlati lelkipásztorkodásból. stb).

Munkái

  • A templom tiszteletben tartásáról. Okos beszélgetés a jó magyar népnek. Bpest, 1892. (Népiratok 42.)
  • A pokol útja: vagy ne dobd el, a mit te szereztél. Tanulságos beszélgetés az öngyilkosságokról. Bpest, 1892. (Népiratok 43.)
  • Beszélgetés a kántor-tanítói hivatal fontos voltáról. Tanulságos olvasmány. Bpest, 1892. (Népiratok 46.).

Jegyzetek

  1. Breznay Béla szerk.: Religio, 1898. 2. félév, 42. szám, 336. old.
  2. Budapesti Hírlap, 1904. július 31. / 211. szám, 9. old.

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.