Nyereg-hegyi-eresz

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. február 2., 21:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Nyereg-hegyi-eresz
A Nyereg-hegyi-eresz
A Nyereg-hegyi-eresz
Hossz3 m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság221 m
Ország Magyarország
TelepülésTihany
Földrajzi tájBalaton-felvidék
Típusdeflációs
Elhelyezkedése
Nyereg-hegyi-eresz (Magyarország)
Nyereg-hegyi-eresz
Nyereg-hegyi-eresz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 38″, k. h. 17° 51′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 38″, k. h. 17° 51′ 09″

A Nyereg-hegyi-eresz a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás

A Nyereg-hegy tarajos gerincét alkotó, 60 m hosszú, 8–10 m magas gejziritsáv Ny-i felében, 221 m tengerszint feletti magasságban található. Az Apáti-templomromtól 1,5 km-re D-i irányban.

Jelentőségét elsősorban földtani képe és tájképi szépsége adja. A Ny felé néző, 22,6 m hosszú sziklaeresz bemélyedése változó, a legnagyobb a D-i részen, 3 m és átlagosan 1,5 m. Magassága szintén változó, a legmagasabb, D-i részen 3,6 m, de van, ahol csak 1,5 m. Az üreg térfogata kb. 65 m³. Az előtte vezető úttól 0,8–1 m-rel magasabb bazalttufa padon van az eresz talpszintje, melyet vékonyan a különböző kőzetekből származó mállástörmelék fed. E lépcsős felszínű, több helyen beöblösödő bazalttufaszint fölé hajlik az ereszt alkotó gejziritfal. Az eresz É-i részében 1–1,5 m magasságban több 1–2 m mély oldott üreg és változatos, csipkésre preparált oldalforma van.

Az eresz kőzethatáron képződött, így szemléletesen tár fel többféle bazalttufit réteget, valamint az erre települt gejziritváltozatokat. A Nyereg-hegyi-eresz minden kőzetrétegére kiterjedő általános dőlés 25–30°/105°. Alulról felfelé a következő kőzetszintek figyelhetők meg:

1. Az eresz padozatát rétegzett breccsás, mikrolapillikat tartalmazó homokos bazalttufit alkotja. 2. Az eresz áthajló falában alul 30–40 cm vastagságban sárgásszürke, iszapos hamutufit, apró kavicsokkal rétegezve. 3. Ezen 10–20 cm vastagságban mikrolapillis kalcitos-kovás kötőanyagú tufit. 4. Egy 1,5 m-es vastagságban finoman lemezes, hullámos rétegződésű, kevesebb kovát tartalmazó forrásmészkő. 5. Legfelül, 3–5 m vastagságban sejtes, odvas, meszet alig tartalmazó hidrokvarcit, sárgás és ibolyás-vöröses opál rögök.

A sziklaeresz deflációs úton való keletkezésének lehetőségét Cholnoky Jenő vetette fel 1940-ben, de Eszterhás István véleménye, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem vezethető vissza csupán egy genetikus tényezőre. Az eresz kialakulásának problémáját ott kell kezdeni, hogy a Nyerges-hegy minden kőzetrétege dőlt helyzetű. E dőlés pedig nem autochton, eredetileg közel vízszintesen települtek a kőzetek, úgy a bazalttufitok, mint a gejziritek. Ezt legszemléletesebben az iszapos, aprókavicsos tufitréteg bizonyítja, amely ferdén semmiképp nem települhetett. A gejziritben, elsősorban a felső, kovásabb részekben hidrometriás oldódások alakultak ki. A kőzetek megdőlése valószínűleg a riss orogenetikus mozgások idejére tehető, amikor a Nyerges-hegy Ny-i részének leszakadása is elkezdődhetett. Az így feltárult üreges sziklafalat támadta aztán a szél, kipreparálva belőle a kevésbé ellenálló iszaptufitot és a meszes, lemezes forrásmészkövet. E deflációs tevékenységet támogatják még a kifagyásos, kimállásos folyamatok, melyek megint a középső rétegekben fejtik ki hatásukat legjobban.

1983-ban volt először Nyereg-hegyi-eresznek nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 6/1 és 6/2 barlangok (Eszterhás 1984), Apátgerinci kőfülke (Bertalan 1958), Apáti-gerinc kőfülkéje (Eszterhás 1984), Apáti-hegyi-kőfülke (Kordos 1984), Apátihegyi kőfülke (Bertalan 1976), Apáti-hegy kőfülkéje (Eszterhás 1984), Nagy-Nyereg kőfülkéje (Eszterhás 1987), Nagy-nyereg kőfülkéje (Eszterhás 1984), Nyereg-hegyi-kőfülke (Eszterhás 1984), Nyereg-hegyi-sziklaeresz (Eszterhás 1983) és Nyereghegyi sziklaeresz (Bertalan 1976) neveken is.

Kutatástörténet

A Nyereg-hegyi-eresz kőzetrétegei, felül gejzirit, középen bazalttufa, alul pados bazalttufa

A minden bizonnyal igen régen ismert Nyereg-hegyi-ereszt Kaán Károly először 1931-ben említette Eszterhás István szerint. Kaán Károly művét átnézve azonban nem található benne a barlang említése. Hoffer András 1934-ben rövid, lényegre törő leírást írt róla. Cholnoky Jenő 1940-ben kiadott könyvében deflációs üregnek tartotta és ezt az elméletet többen is átvették (Bertalan Károly 1958, Zákonyi Ferenc 1958, Örvös János 1965, Bertalan Károly 1972, 1932–1974). Bertalan Károly közölte lényeges adatait. A leírás szerint a Tihanyi-félsziget Ny-i részén, az Apáti-gerinc Ny-i meredek lejtőjén, hidrokvarcit sziklafal lábánál van a deflációs kőfülke.

Halász Árpád 1967-ben két üreget különített el az ereszből és ezeket külön barlangként tárgyalta. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy Tihanyban, az Apáti-gerinc (Nyereg-hegy) meredek Ny-i lejtőjén, kb. 220 m tengerszint feletti magasságban, gejzirit sziklafal tövében van. Közvetlenül mellette vezet végig a turistaút leágazása. A bazalttufa és gejzirit határán keletkezett, deflációs kőfülke kb. 2 m hosszú, 20 m széles és 3 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva. Az útikönyvek közül is megemlékezik róla néhány, például az Uzsoki András által írt és 1980-ban megjelent útikalauz.

Eszterhás István 1983-ban szpeleológiailag kutatta. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Apáti-hegyi-kőfülke néven Nyereghegyi sziklaeresz névváltozattal és térképen van helye jelölve. Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Nyereg-hegyi-eresz a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő üreg neve, amelynek további nevei Nyereg-hegyi-sziklaeresz, Nyereg-hegyi-kőfülke, Apáti-gerinc kőfülkéje, Apáti-hegy kőfülkéje, Nagy-nyereg kőfülkéje, 6/1 és 6/2 barlangok. A posztvulkánikus üreg 22×3 m-es és 3 m magas.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi Nyereg-hegyi-eresz bazalttufitban és gejziritben alakult ki, 22×3 m alapterületű és 3,6 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es adatok. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról szerint az 1994. nyári állapot alapján Magyarország 21. leghosszabb vulkanikus kőzetben kialakult barlangja a Nyereg-hegyi-eresz (Tihany). Bazalttufitban és gejziritben alakult ki, 22 m hosszú és 2 m magas. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel neve a barlanggal foglalkozó 37 írás megjelölésével. A 440. tétel nem említi, a 439. tétel említi.

Irodalom

További irodalom

  • Bertalan Károly: Barlangok. In: Deák Margit szerk.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához – Veszprém L. 33-XII. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1972. 21–22. old.
  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Kézirat. Veszprém, Budapest. 1932–1976. (A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.)
  • Cholnoky Jenő: Tihany. Budapest, 1940. 13. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. (A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.)
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Eszterhás István: The Balaton Highlands. In Maucha László: Karst hydrological and speleological features. Field-trip guide D1 / of 10th International Congress of Speleology. Budapest, 1989. 22–29., 90–95. old.
  • Eszterhás István: The caves on the Tés plateau and in the Bakony Mountains. Field-trip guide – E5 of 10th International Congress of Speleology. Budapest, 1989. 1–23. old.
  • Eszterhás István: Vulkánszpeleológia. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tanfolyami jegyzete. Budapest, 1994. 49 old.
  • Halász Árpád: Jelentés a Tihanyi-félsziget barlangjainak tanulmányozásáról. Kézirat, 1967. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárban.)
  • Láng–Fodorné: A Tihanyi-félsziget földtani felépítése. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1970. 15–36., 48–50., 91. old.
  • Lukács Béla szerk.: Tihany. Ismerd meg hazádat! Budapest, 1953. 6., 10., 21., 23., 25., 34., 35., 36–37. old.
  • Örvös János: A Balaton-felvidék. Útikalauz. Budapest, 1965. 102., 103., 105., 108. old.
  • Szalay-Marzsó Lászlóné szerk.: A Dél-Dunántúl tájvédelmi körzeteinek látogatása. (Természeti környezetünk 3.) Budapest, 1980, 1981. 6–9. old.
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Budapest, 1980. 76., 84., 85., 91., 94. old.
  • Uzsoki András: Tihanyi túra. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 67. Budapest, 1981. 1., 2., 4., 6., 8., 13., 14. old.
  • Zákonyi Ferenc – Lipták Gábor: Tihany és környéke. Budapest, 1958. 40. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany. Balatonfüred, 1963. 6., 11., 12., 20., 22., 31–34., 47., 50., 53., 55., 57. old.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyereg-hegyi-eresz&oldid=23514454”