Nosferatu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nosferatu
(Nosferatu, eine Symphonie des Grauens)
Nosferatu.JPG
A film főcíme
Rendező Friedrich Wilhelm Murnau
Producer Enrico Dieckmann
Albin Grau
Alapmű Bram Stoker: Drakula
Forgatókönyvíró Henrik Galeen
Főszerepben Max Schreck
Alexander Granach
Gustav von Wangenheim
Greta Schröder
Zene Hans Erdmann
Carlos U. Garza
Richard O'Meara
Operatőr Fritz Arno Wagner
Günther Krampf
Jelmeztervező Albin Grau
Díszlettervező Albin Grau
Gyártás
Gyártó Jofa-Atelier Berlin-Johannisthal
Prana-Film GmbH
Ország  Németország
Nyelv némafilm
Időtartam 94 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Film Arts Guild
Bemutató Németország 1922. március 4.
USA 1929. június 3.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap
Ez a cikk az 1922-es némafilmről szól. 1979-es újrafeldolgozását lásd: Nosferatu: Az éjszaka fantomja.

A Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens) egy 1922-ben bemutatott fekete-fehér, német némafilm Friedrich Wilhelm Murnau rendezésében.

Minden idők egyik leghatásosabb némafilmjét Bram Stoker Drakulája ihlette. A nagyrészt levél formájában íródott regény kevés párbeszédet és sok leírást tartalmaz, ami a képi történetmesélésre épülő némafilm számára tökéletes volt. Az expresszionista gyakorlattól eltérően Murnau nagyrészt eredeti helyszíneken forgatott. A Nosferatu kiemelkedik a sok Drakula-film sorából. Murnau egy sok száz éves legendát, a Kárpátok vérszívó vámpírjának, Dracula grófnak a történetét meséli el, mintákat adva a filmtörténet számos későbbi vámpírfilmjének ábrázolási megoldásaihoz.

A rendező a címet és a szereplők nevét (Drakula például Orlok grófként ismert) azért változtatta meg, mert az író örökösei perrel fenyegették. A pert megnyerték, és felkérték a stúdiót a film összes meglévő kópiájának megsemmisítésére. Szerencsére néhány tekercs külföldi filmszínházak jóvoltából megmaradt. A szereplők nevén kívül egyebeket is változtattak az eredeti regényen, ilyen például a Van Helsinghez fűződő cselekményszál kihagyása, de eleve a vámpír megjelenítése is – ebben a filmben, a pestis megtestesítőjeként, némileg patkányszerű vonásokkal látták el. A halálneme, a fényre való túlzott érzékenysége is merőben új, később sok vámpír történetben alkalmazták.

A film bizonyos változataiban a szereplők visszakapták az eredeti nevüket Stoker művének mintájára. A Nosferatuban Murnau megalkotta a filmművészet máig is maradandó képsorait: Orlok félelmetes árnyékát, amint Hutter nyomában oson, a gróf merev bábként kiemelkedő testét a koporsóból, és a grófot, amint a napfény fogságában haláltusáját vívja, mielőtt a semmibe foszlana.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész
Orlok gróf Max Schreck
Hutter Gustav von Wangenheim
Ellen Hutter Greta Schröder
Knock Alexander Granach
Westenra Georg H. Schnell
Lucy Ruth Landshoff
Bulwer professzor John Gottowt
Sievers professzor Gustav Botz

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orlok grófot a vér látvány lázba hozza, és csak nehezen képes uralkodni magán

Knock egy jó üzlet reményében elküldi fiatal segédjét, Huttert Erdélybe, hogy Orlok gróffal kössön meg egy üzletet. A gróf ugyanis Brémába szeretne költözni, és Knocktól vesz egy házat. Hutter ifjú aráját Brémában hagyja, és egyedül indul a messzi Erdélybe, amit csak a szellemek és gonosz fantomok földjeként emlegetnek. Amikor megérkezik, egy fogadóba betérve vacsorát rendel, de véletlenül elárulja hová tart. Hutter a Kárpátok bércei között rejtőző magányos kastélyba utazik, hogy segítsen a különös férfinak elintézni bizonyos jogi ügyeket. A kocsmában lévők Orlok nevének puszta említésére ijedten hallgatnak el, és próbálják lebeszélni róla, hogy a gróf várába menjen. Bérel egy kocsist, aki a gróf várától elégé messze rakja ki, mert a kocsis szerint innen a gonosz birodalma kezdődik.

Hutter gyalog indul tovább, amikor találkozik egy bizarr kinézetű kocsissal, akit a gróf küldött érte. Éjfél után érkezik a várba, ahol a gróf vacsorával várja. Orlok látványa nem igazán megnyugtató, a gróf időnként furcsa dolgokat művel, főleg akkor amikor Hutter véletlenül megvágja az ujját és vérezni kezd. Hutter félti az életét. Amikor meglátja grófot egy földdel teli koporsóban pihenni, megszökik és visszatér Brémába. A férfi rájön hogy a grófnak átkozott földre van szüksége ahhoz hogy ne veszítse el démoni erejét, s ezért szállíttat magával földet. Orlok követi a férfit, mivel annak ártatlan feleségére, Ellenre feni a fogát. "Gyönyörű nyaka van a feleségének" – jegyzi meg Hutternek, mikor az képet mutat róla a grófnak.

A gróf csak későn döbben rá hogy hajnalodik ami a halálát jelenti

Ellen ráébred, hogy a férje iránt érzett szerelme mentette meg Huttert a vámpír karmaiból. A gróf koporsókat rakat egy kocsira amivel Várna kikötőjébe viteti, ahol hajóra pakolják a koporsókat, és kihajóznak vele Bréma irányába. Ám az úton megmagyarázhatatlan okból a legénység tagjai elkezdenek meghalni. Mikor már csak páran vannak a hajó legénységéből pestisre és szellemekre gyanakszanak, ezért felbontanak párat koporsót amikben föld van és patkányok hemzsegnek benne.Az egyik koporsóban rejtőzött Orlok gróf, aki koporsójából kikelve megöli a kapitányt és a maradék legénységet. Mikor megérkezik Brémába, elindul megkeresni Hutter feleségét.

Ellen, Johann Cavallius vámpírokról szóló könyvében olvassa, hogy csak úgy lehet megölni a vámpírt, ha egy tiszta szívű lány feláldozza magát, és lefoglalja a vámpírt az első kakasszóig. Így is tesz, este hallja, amint Orlok a szobájába belép és sikerül szépségével és tiszta lelkével lefoglalnia a grófot hajnalig. A gróf csak későn döbben rá, hogy hajnalodik. Menekülni próbálna, de a napfény már elérte a szoba ablakát és a gróf a fény hatására füstté válik.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]