Norman Lockyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Norman Lockyer
Lockyer-Norman.jpg
Sir Joseph Norman Lockyer 1909-ben
Életrajzi adatok
Született 1836. május 17.
Rugby, Warwickshire, Anglia
Elhunyt 1920. augusztus 16. (84 évesen)
Salcombe Regis, Devon, Anglia
Nemzetiség brit
Házastárs Winifred James
Pályafutása
Szakterület csillagászat
Jelentős munkái a hélium felfedezése
Lockyer 1891-ben

Sir Joseph Norman Lockyer (1836. május 17.1920. augusztus 16.) a Királyi Természettudományos Társaság tagja, angol fizikus, amatőr csillagász. Pierre Janssen francia tudóssal közösen mutatta ki a hélium gázt a Nap légkörében. Lockyer volt a neves tudományos magazin, a Nature folyóirat alapítója és első szerkesztője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lockyer Rugby-ben született (Warwickshire megye). Iskolái elvégzése után Svájcba és Franciaországba utazott. Néhány évig mint polgári alkalmazott dolgozott a brit Hadügyminisztériumban. Dél-Londonban telepedett le, Wimbledonban, miután feleségül vette Winifred Jamest.

Szenvedélyes amatőr csillagász volt, különösen a Nap jelenségei izgatták. Később a kensingtoni Solar Physics Observatory (napfizikai obszervatórium) igazgatója lett.

Az 1860-as években Lockyert elbűvölte az elektromágneses spektroszkópia, mint elemzőeszköz, amit égitestek kémiai összetételének meghatározására lehet használni.

Csillagászati megfigyeléseit új otthonában, West Hampsteadben is folytatta egy 16 cm-es távcsővel, amit Wimbledonban is használt.[1]

Az angol szellemi örökség emléktáblája Salcombe Regisben, Lockyer lakhelyén

1911-es nyugdíjba vonulása után az otthona közelében csillagászati obszervatóriumot hozott létre Salcombe Regisben (Devon megye). A kezdetben Hill Observatory néven ismert hely Lockyer halála után a Lockyer Observatory and Planetarium nevet kapta. Egy ideig az obszervatórium az Exeteri Egyetemhez tartozott, napjainkban a kelet-devoni kerületi tanács tulajdonában van és a Norman Lockyer Observatory Society működteti.

Lockyer 1920-ban, otthonában halt meg. A helyi St Peter and St Mary templomkertben temették el.[2][3]

Tudományos munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1868-ban a Nap széléről készült spektrumon egy erős sárga vonal volt látható, 588 nm-es hullámhossz környékén, ami valamivel kisebb, mint a nátrium ún. „D”-vonalaié. Mivel a vonalat egyik ismert kémiai elemmel sem lehetett magyarázni, Lockyer úgy gondolta, hogy ismeretlen kémiai anyagról van szó, ami csak a Napban található meg. Az anyagnak a hélium nevet adta, a görög héliosz szó után (ami napot jelent). Az új sárga vonalat Janssen is észlelte ugyanannál a napfogyatkozásnál, így ő és Lockyer közös felfedezői a héliumnak. A Földön körülbelül 10 évvel később sikerült William Ramsay-nek kimutatnia a héliumot. A hélium azonosítása folyamatában Lockyer együtt dolgozott Edward Frankland kémikussal.[4]

Hogy megkönnyítse a különféle tudományágak közötti információáramlást, Lockyer 1869-ben létrehozta az általános, tudományos folyóiratot, a Nature folyóiratot. A folyóirat szerkesztője volt egészen a haláláig.

Lockyer nyolc expedíciót vezetett napfogyatkozások megfigyelésére, amik például Szicíliában 1870. december 22-én, Indiában 1871. december 12-én és 1898. január 22-én voltak.[1]

Sir Joseph Norman Lockyer az angolul beszélők közül az elsők között volt, akik tudományos módszereket alkalmaztak őskori maradványok csillagászati vonatkozásainak vizsgálatában.

Idősebb életkorában érdekelni kezdte az ókori egyiptomi templomok lehetséges csillagászati tájolása és több felmérést végzett ebben a témában. Eredményeit 1894-ben publikálta The Dawn of Astronomy című művében („a csillagászat hajnala”). Megállapította, hogy néhány templom gondosan tájolva van a földrajzi irányokhoz olyan módon, hogy az év adott napján a Nap sugarai vagy egy fényes csillag fénye egy keskeny résen át a templom egy bizonyos helyét világítják meg.

Az ötletet később sokan átvették és alkalmazták, például az Írországban lévő Newgrange esetén is. Lockyer maga is foglalkozott a Nagy-Britanniában található több tucat megalitikus maradvány földrajzi felmérésével. Eredményeit 1906-ban jelentette meg Stonehenge and Other British Stone Monuments Astronomically Considered címmel („Stonehenge és más brit kőmaradványok csillagászati vonatkozásai”). Munkája sok amatőr archeo-csillagászra volt ösztönző hatással több generáción keresztül.

Kevéssé ismert, hogy 1909-ben jelent meg Surveying for Archaeologists című műve („felmérés régészek számára”), ami az első volt a témában.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fellow of the Royal Society (1869)
  • Janssen-díj, Párizsi Tudományos Akadémia (1875)
  • Knight Commander of the Order of the Bath (1897)[5]
  • elnök, British Association (1903 – 1904)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Cortie, A. L. (1921.). „Sir Norman Lockyer, 1836 – 1920”. Astrophysical Journal 53, 233–248. o. DOI:10.1086/142602.  
  2. Jacobson, Walter: Around the Churches of East Devon. (Hozzáférés: 2008. január 30.)
  3. Edwards, D. L. (1937.). „Report of the Proceedings of the Sidmouth, Norman Lockyer Observatory”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 97, 309–310. o. Hozzáférés ideje: 2008. január 30.  
  4. Hearnshaw, J. B.. The Analysis of Starlight. Cambridge University Press, 84–85. o (1986). ISBN 0-521-25548-1 
  5. Meadows, A. J.. Science and Controversy. Cambridge, Massachusetts: MIT Press (1972). ISBN 0-230-22020-7 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Norman Lockyer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Clive Ruggles: Ancient Astronomy - An Encyclopedia of Cosmologies and Myth ABC CLIO, 2005, ISBN 1-85109-616-7 (eBook)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]