Nagykoalíció (Németország)
Nagykoalíció alatt a modern Németországban általában a kereszténydemokrata CDU/CSU szövetség és a Szociáldemokrata Párt (SPD) együttes kormányzását értik. Ennek az az oka, hogy a választásokon ők szoktak az első két helyen végezni. Elméletileg azonban más pártok is kerülhetnek az első pozíciókba, és alkothatnak nagykoalíciót.[1]
Weimari Köztársaság (1919–1933)
A Weimari köztársaság idején (1919–1933) a nagykoalíció szót olyan kormánykoalícióra értették, amelyben szerepelt az SPD, a katolikus Centrum Párt és két liberális párt: a Német Demokrata Párt (DDP) és a Német Néppárt (DVP). Ilyen koalíció kormányzott 1923-banm illetve 1928 és 1930 közt, amikor az olyan radikálisokkal való szembenállás hozta őket egy táborba, mint a KPD és az NSDAP.
A Szövetségi Köztársaságban (1949)
A szövetségi szinten
A háború utáni Németországban szövetségi szinten, a Bundestagban háromszor alakult nagykoalíció (Große Koalitionen).[2]
A Kiesinger-kabinet
1966. december 1-én az SPD és a CDU, a Német Szövetségi Köztársaság két fő pártja alakított kormányt. Erre azután lett szükség, hogy az együtt kormányzó CDU/CSU és az FDP összevesztek bizonyos adóemelések miatt. Miután az FDP miniszterei lemondtak, új kormányt kellett alakítani. Ebbe az SPD-t vették bele, a kancellár a CDU-s Kurt Georg Kiesinger lett. A nagykoalíció a Bundestag 95 százalékát ellenőrizte. Működése ellenérzéseket váltott ki sok politikailag aktív egyetemistából, akik létrehozták a Parlamenten Kívüli Ellenzéket (németül Ausserparlamentarische Opposition), kibontakozó német diákmozgalom (a 68-asok) magját. A Kiesinger-féle nagykoalíció 1969-ig állt fenn.[3][4]
Merkel első és harmadik kabinetje
A 2005-ös németországi választásokon egyik hagyományos korábbi koalíció sem szerzett a kormányzáshoz szükséges mandátumtöbbséget. Az SPD és a Zöldek képesek lettek volna többséget kialakítani, ha beveszik a Demokratikus Szocializmus Pártját (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS), a volt Kelet-Németország kommunista állampártjának utódját is. A politikai karanténban lévő PDS-szel azonban nem akartak koalícióra lépni, ehelyett az SPD elfogadta a nagykoalíciót a CDU/CSU szövetséggel. A kancellár a CDU-s Angela Merkel lett és a két párt azonos számú miniszteri posztot kapott. Novemberben hivatalba lépett az első Merkel-kormány.[5] A nagykoalíció a 2009-es választásokkal véget ért. Ekkor a CDU/CSU az SPD helyett az FDP-vel lépett koalícióra és megalakult a második Merkel-kormány.[6]
A 2013-as választásokat követően, november 27-én ismét a CDU/CSU és az SPD alakított kormányt.[2] Ekkor is lehetőség lett volna baloldali kormányt létrehozni az SPD, a Zöldek és a Baloldali Párt (a PDS utódpártja) részvételével, mégis nagykoalíció született. Ezt a nagykoalíciót GroKo néven becézték. (Große Koalition, azaz nagykoalíció, rövidítve.[7]
Állami szinten
Jegyzetek
- ↑ http://www.zpol.nomos.de/fileadmin/zpol/doc/Aufsatz_ZPol_09_01.pdf
- ↑ a b „Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt”, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)
- ↑ Hintergrund: Die große Koalition 1966-1969 (german nyelven). dw.com . Deutsche Welle, 2005. október 15. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
- ↑ Sturm, Daniel Friedrich. „Wie die erste große Koalition entstand”, 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)
- ↑ Kanzler-Wahl: Merkel auf der Zielgeraden (german nyelven). SPIEGEL ONLINE . (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
- ↑ Reformprogramm: Merkel verspricht weitreichende Entlastung (german nyelven). SPIEGEL ONLINE , 2009. október 24. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
- ↑ „"GroKo" ist das Wort des Jahres 2013”, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)
Irodalom
- Helms, Ludger (2006). „The Grand Coalition: Precedents and Prospects”. German Politics and Society 24 (1), 47–66. o. DOI:10.3167/104503006780935234.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Grand coalition (Germany) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.