Nagyboldogasszony-templom (Zlatar)
| Nagyboldogasszony-templom | |
 | |
| A Szabadság tér a Nagyboldogasszony-templommal | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Zágrábi főegyházmegye |
| Egyházközség | Zlatari egyházközség |
| Névadója | Szűz Mária |
| Építési adatok | |
| Építése | 17. század |
| Rekonstrukciók évei | 1751-1762, 1887-1889, 1996-1998 |
| Stílus | barokk |
| Felszentelés | 1762. augusztus 22. |
| Felszentelő | Stjepan Putz püspök |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 32 m |
| Magasság | 15 m |
| Szélesség | 10 m |
| Magassága | 37,60 m |
| Építőanyag | tégla |
| Elérhetőség | |
| Település | Zlatar |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyboldogasszony-templom
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 46° 05′ 34″, k. h. 16° 04′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 34″, k. h. 16° 04′ 38″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nagyboldogasszony-templom egy római katolikus plébániatemplom Horvátországban a Krapina-Zagorje megyei Zlatar városának központjában.
Fekvése[szerkesztés]
A templom Zlatar központjában, a Szabadság téren, a városon átvezető főutak csomópontjában áll.
Története[szerkesztés]
Zlatarnak már 1454-ben állt a Nagyboldogasszonynak szentelt plébániatemploma, melyet ekkor említenek először Cillei Frigyes oklevelében, majd 1469 is megemlítik Ivan osterci plébános végrendeletében, ez azonban nem azonos a mai plébániatemplommal.
A mai Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom elődje ugyanis az azonos titulusú kápolna volt, mely a 17. század elején épült és 1626-ban a Kisboldogasszony ünnepe utáni vasárnap szentelte fel Domitrovics Péter zágrábi püspök. Ennek meghosszabbításával és szélesítésével épült meg a későbbi plébániatemplom.[1] Először az új szentélyt, a sekrestyét és a Szent Kereszt kápolnát építették fel. A legnagyobb építkezések Juraj Bišćan és Matija Antun Lončarić plébánosok idején 1751 és 1768 között zajlottak, ekkor nyerte el a templom a mai latin kereszt alaprajzú alakját. Bišćan plébános idejében 1751 és 1754 között történt az új barokk szentélynek a régi, gótikus szentélyhez történő hozzáépítése, elkezdték építeni a templomhajót valamint a Szent Fábián és Sebestyén kápolnát. Az építkezést 1756-ban Lončarić plébános folytatta és az északi mellékhajó kivételével 1762-ig elkészült az új templom. Az új barokk plébániatemplomot 1762. augusztus 22-én szentelte fel Stjepan Putz belgrád-szendrői püspök.[2]
Az északi mellékhajó építése 1758-ben kezdődött, de csak 1770-re fejeződött be. Oltára a Szent Kereszt oltár 1803-ban készült el, 1803. június 29-én szentelte fel Vrhovac zágrábi püspök. 1805-ben Forko plébános a régi Szent Borbála oltár helyett újat állíttatott. A harangtornyot 1852-ben építették. A templom átépítése 1887 és 1889 között történt Herman Bolle tervei szerint neogótikus stílusban.[3] Ekkor épültek a Szent József, a Szent Borbála, a Szent Balázs és Nepomuki Szent János oltárok, a Szent Kereszt oltár helyett pedig Jézus Szíve oltár épült. Jézus szíve szobrát 1890-ben Bécsben készítették. A régi Szent Borbála oltár helyére került a szószék, vele átellenben pedig a Szent József oltár helyére egy nagy feszületet állítottak. A sekrestyét az északi oldalra a torony mellé tették át. Az új orgona 1889-ben készült Hefferer zágrábi műhelyében[3], a régi barokk orgonát Lovrečannak adták.
A templomot 1902-ben Ivan Gosar szlovén festő teljesen kifestette. Ekkor kerültek a hajó közepére Szent Borbála és Szent József szobrai, mindkettő tiroli munka. Második megújítása Ivan Mihelčić plébános idejében a 20. század első felében történt. 1913-ban elkészült az új keresztút, a régi stációk Lovrečanba kerültek. 1916-ban a templom két régi harangját vitték el hadicélokra, ezeket 1925-ben pótolták. 1928-ban a templom villanyvilágítást kapott, melyhez az áramot a város új kis vizierőműve szolgáltatta.[4] 1934-ben Josip Andres újra teljesen kifestette a belsejét.[5] 1936-ban a zlatari Juraj Zerjavić a szentélybe két festett üvegablakot adományozott. A jobboldali Máriát Szent Annával, a baloldali Szent Györgyöt ábrázolja. 1938-ban a templom teljes külsejét megújították. 1944-ben egy az usztasák elleni partizántámadásban a templom is károkat szenvedett. A sérülések a bal oldali hajó kupoláján egészen a 2011-es renoválásig látszottak. [5] 1958-ban a hajó ablakait ornamentikával festett üvegablakokra cserélték ki, majd 1960-ban a maradék ablakokat is kicserélték.
1963-ban elkészültek az új vasajtók, melyek lehetővé tették, hogy a templom az imádkozni vágyóknak nyitva lehessen. 1969-ben a második vatikáni zsinat rendelkezésének megfelelően eltávolították a szentély elválasztó fakerítést és elkészült a szembemiséző oltár. 1970-ben a tornyot és a toronysisakot újították meg, 1976-ban pedig a tető kapott új cserepezést. 1978-ban a harangozást automatizálták, 1982-ben pedig a homlokzatot újították meg. 1996-ban a toronysisak új rézlemez borítást kapott, a régi mechanikus toronyórát új, elektromos órára cserélték le. 1995 és 1996 között a templom belső tere újult meg. [6] A plébánia alapításának 300. évfordulójára elkészült a templom megújított főoltára, melyet 1999. október 31-én szenteltek fel.
Leírása[szerkesztés]
A templom latin kereszt alaprajzú, keletelt épület, melynek szentélye keletre, főhomlokzata nyugatra néz. A főhajó 22 méter hosszú és 9 méter széles, a szentély 10 méter hosszú és 8 méter széles, a mellékhajók 9 méter hosszúak és 7 méter szélesek lettek. A főhajó magassága 15 méter, a harangtorony 37,60 méter magas.[3] A barokk sisakos harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll, mellette két oldalán egy-egy kisebb helyiség, közülük a jobb oldaliban van a feljárat a kórusba és a toronyba. A hajó mindkét oldalához egy-egy kápolna van építve, melyek a latin kereszt oldalsó szárait képezik. Az egész templomot barokk boltozat fedi. A hajónak, a kápolnáknak és a szentélynek is két-két ablaka van.[7]
A berendezés legszebb darabja a barokk főoltár, mely J. Holzinger alkotása 1758-ból. Az oltár kitölti a szentély teljes hátsó terét. Központjában Szűz Mária felhőkön lebegő alakja látható, amint az angyalok felfelé viszik. Miközben emelkednek, alant szorongó, csodálkozó és térdelő nézők egy csoportja látható, akik Máriát imádják. A jelenettől jobbra és balra az oszlopok között Szent Joachin és Szent Anna alakja látható. Legfelül az angyaloktól körülvett Szentháromságot látjuk, amint várják Szűz Mária érkezését.[7][8] Az oltárt alkotó valamennyi szobor egyedi, szépen kidolgozott, festett és aranyozott.
A jobb oldalkápolnában álló Szent Fábián és Sebestyén oltár nem bír különösebb művészeti értékkel. Az oltár közepén a két szentet ábrázoló kép áll, felül az Atyaisten szimbólumával. Az oltáron Páduai Szent Antal és a Kisjézusról nevezett Szent Teréz szobrai állnak, míg az oltár mellett jobbról és balról Szent József és Szent Borbála szobrai álltak, melyeket a felújítás után átvittek a hajó közepére. A vele átellenben a másik kápolnában áll a fából készített neogótikus Szent Kereszt oltár. A kápolna előtt a szentély felé áll a hasonló stílusú szószék. A hajóban konzolokon álló Szent József és Szent Borbála szobrai tiroli munkák.
A liturgikus tárgyak közül említésre méltó két 18. századi aranyozott kehely. Az egyiken a „M. A. L. P. Z. 1761 F. F.” (Mathias Antonius Londiaridi, parochus zlatariensis 1761 fieri fecit) felirat áll, míg a másikon ugyanez a felirat az 1762-es évszámmal. Ugyanez a plébános 1758-ban egy keresztet is készíttetett. A monstrancia 1796-ban készült és 62 cm magas. [7]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Szabo: Szabo, Gjuro: Spomenici kotara Krapina i Zlatar. Vjesnik Arheološkog muzeja u Zagrebu, XIII. évf. 1. sz. (1914) 197–201. o.
- ↑ Kurecic: Kurečić, Zvonimir: Župa Uznesenja Blažene Djevice Marije u Zlataru. Glas koncila – Sakralni kulturno-povijesni vodič, (2012)
