Nagy guvatszalonka
|
|
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rostratula benghalensis (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Nagy guvatszalonka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy guvatszalonka témájú médiaállományokat. |
A nagy guvatszalonka (Rostratula benghalensis) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a guvatszalonkafélék (Rostratulidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Afrika, Ázsia és Ausztrália területen honos, szétszórt populációkban. A természetes élőhelye a sekély vízű mocsarak környéke.
Alfajai [szerkesztés]
- Rostratula benghalensis australis
- Rostratula benghalensis benghalensis
Megjelenése [szerkesztés]
Átlagos testhossza 25-28 centiméter, a tojó nagyobb, mint a hím. Hosszú csőre, lába és ujjai vannak. A tojó színei élénkebbek, mint a hímeké.
Életmódja [szerkesztés]
Alkonyat után az iszapban keresgéli rovarokból, rákokból, férgekból és magvakból álló táplálékát.
Szaporodása [szerkesztés]
A nemi szerepek felcserélődtek, a tojó hangokkal csábítja a hímeket, egy tojó több hímmel is párosodhat. A mocsárba, növényekre rakja a hím a fészket, a tojó a tojások lerakása után a hímre hagyja a kiköltés és a felnevelés feladatát.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 3.)

