Mohácsi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mohácsi Jenő (Mohács, 1886. március 28. – deportálás közben, 1944. július 8.), író, drámaíró, költő, műfordító.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott, majd jogi doktori végzettséget szerzett. Még egyetemi évei alatt Komjáthy Társaság néven irodalmi kört szervezett és részt vett a Tűz című folyóirat alapításában. 1908-ban újságírói pályára lépett, a Pester Lloydnál helyezkedett el. 1936-ban a Kisfaludy Társaság felvette tagjai közé. A Juda Halévy Társaság titkára, majd szintén titkára, 1942-től pedig alelnöke lett a Magyar Pen Clubnak. Külföldi német folyóiratokban rendszeresen jelentek meg eredeti német nyelvű írásai, továbbá jelentős energiát fordított klasszikus magyar színművek (pl. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Madách Imre: Az ember tragédiája, Katona József: Bánk bán) nemzetközi megismertetésére, azzal is, hogy saját maga lefordította őket németre. Zádor Jenő, Siklós Albert, Radnai Miklós és Szabados Béla operáihoz librettókat írt. 1944-ben, deportálás közben hunyt el, Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában meghalt. A mohácsi városi könyvtár felvette a nevét.

Művei [szerkesztés]

  • Crescens (versek, Bp. 1905)
  • Hamu (dráma, 1908)
  • Janus lelke (versek, Bp., 1909)
  • A fejedelmi hajó (dráma, 1912)
  • A nap hőse (dráma, ?)
  • Góliát (dráma, ?)
  • Lidércke (regény Fráter Erzsébetről, Bp., 1935)
  • Meseköltő a Dunán (elbeszélések, Bp., 1941)
  • Hegedű és koldusbot (regény Rózsavölgyi Márkról, Bp., 1942)
  • Gemma (regény Dante feleségéről, Bp., 1944)

Irodalom [szerkesztés]

Források [szerkesztés]