Mocsári ibolya
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Viola palustris L. |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Mocsári ibolya témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári ibolya témájú médiaállományokat. |
A mocsári ibolya, posványibolya vagy lápi ibolya (Viola palustris) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a Malpighiales rendjébe, ezen belül az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A mocsári ibolya csaknem egész Európában előfordul, délkeleten azonban hiányzik. Magyarországon kipusztult.[1]
Megjelenése [szerkesztés]
A mocsári ibolya 10 - 15 centiméter magas, évelő növény, fehéres, föld alatti indákkal. 2 - 6 (legtöbbször 4) fényes sárgászöld, kopasz levele tőállású rozettát alkot. A 2 - 6 centiméter hosszú levelek kerekdedek, széles szív vagy vese alakúak. A levéltelen virágzati szárak (tőkocsányok) közvetlenül a gyöktörzsből erednek. A pálhalevelek hosszúkás tojásdad alakúak, kihegyezettek, szélük ép vagy röviden rojtos, fogas. A mintegy 1,5 centiméter széles virágok világoslilák, esetleg fehérek, az alsó szirom sötéten erezett.
Hasonló faj [szerkesztés]
A tőzegibolya (Viola epipsila), amely ugyancsak szár nélküli növény, csupán két levéllel, virágának sarkantyúja a csészecimpák függelékénél 2 - 3-szor hosszabb. Lápréteken nő, igen ritka.
Életmódja [szerkesztés]
A mocsári ibolya mocsarak, láprétek, tőzegmoha- és síklápok, magas sásosok, égerligetek és vízpartok lakója. 2600 méter magasságig megtalálható. Nedves, tápanyagban szegény, savanyú, humuszos talajokon nő.
A virágzási ideje június - július között van.
|
|||||
Képek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. ISBN 963 9491 349
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/tro-33800032

