Ibolyafélék

Ibolyafélék
Háromszínű árvácska (Viola tricolor)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Rosids Csoport: Eurosids I Rend: Malpighiales Család: Ibolyafélék (Violaceae) Batsch
nemzetségek:
Acentra Agatea Allexis Amphirrhox Anchietea Corynostylis Decorsella Fusispermum Gloeospermum Hybanthus Hymenanthera Isodendrion Isodendron Leonia Mayanaea Melicytus Noisettia Orthion Paypayrola Rinorea Rinoreocarpus Schweiggeria Ibolya (Viola)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Ibolyafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ibolyafélék témájú médiaállományokat.

Az ibolyafélék (Violaceae) a legújabb rendszerezések szerint a Malpighiales rendbe tartozó növénycsalád 23 nemzetséggel, közel ezer fajjal. A korábbi rendszerezések az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták, annak névadó családjaként.

Elterjedésük, élőhelyük

Túlnyomórészt trópusi–szubtrópusi növények; kisebb részük a mérsékelt övi tájakon is nő. A névadó ibolya (Viola) nemzetség sok faja az európai erdőkben él.

Jellemzők

Jellemzően pálhás leveleik többnyire váltakozva vagy szórtan állnak, néhány nemzetségé átellenesen.

Négykörös, körönként öttagú viráguk zigomorf. A pártán gyakran sarkantyú alakul ki; ebbe nyúlik bele két porzó mézfejtő függeléke.

Nagy többségük virága kétoldalasan, kisebbségüké sugarasan szimmetrikus. Csésze- és sziromleveleik száma egyaránt öt, a szirmok szabadok. Néhány szirom sarkantyús. A felső állású magház három termőlevélből nőtt össze; a fali (parietális) placentán szélsőségesen változó számú magkezdemény alakulhat ki. A csatlófüggelékek, a mirigypikkelyek és a sarkantyúk nagyon változatossá teszik a porzók alakját; épp ily változatosak a bibék is.

Termésük tok, ritkábban bogyó vagy makkocska. A beérett toktermés a termőlevél középere mentén nyílik föl. Magvaikban sok a növényi zsiradék és a fehérje. Gyakori a magköpeny, ami lehetővé teszi, hogy a magvakat a hangyák terjeszthessék.

Életmódjuk

Vannak közöttük egy- és kétévesek, valamint évelők is. A fajok nagy többsége lágyszárú, esetleg félcserje. Néhány, leginkább száraz termőhelyekhez alkalmazkodott faj tövises cserjévé vagy kisebb (legfeljebb 8 m magas) fává terebélyesedik.

Források

• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 745. o. ISBN 963-9257-00-1
• Urania Növényvilág II. Magasabbrendű növények. Gondolat Kiadó Budapest, 1976. p. 105–106. ISBN 963-280-083-4
• 43. Az ibolyavirágúak rendje