Merényi Oszkár

Merényi Oszkár
Született	Merényi Oszkár Ernő 1895. június 28. Tótsóvár
Elhunyt	1981. március 19. (85 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész gimnáziumi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1918)
Sírhelye	Farkasréti temető (37/2-1-47)
Sablon • Wikidata • Segítség

Merényi Oszkár (Sóvár, 1895. június 28. – Budapest, 1981. március 19.) irodalomtörténész, tanár, az irodalomtudomány kandidátusa (1960).

Életpályája

A ma Eperjeshez tartozó Tótsóváron született 1895. június 28-án. Középiskolai tanulmányait Eperjesen végezte, majd 1913-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója lett, itt szerzett tanári oklevelet is. Körmöcbányán kezdett tanítani, majd 1919 elején a kaposvári gimnáziumba került, majd belépett a szociáldemokrata pártba is. A Tanácsköztársaság alatt gyermeknyaraltatási akciókat szervezett és politikai előadásokat tartott. Ezért később vádat emeltek ellene, de négy hónapi letartóztatás után elengedték, az iskolát azonban el kellett hagynia.

1920-1922 között a nagykállói Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára lett, majd Kaposvárra került, ahol a városi felső-kereskedelmi iskolában oktatott 1922-től 1941-ig.

Bár doktori disszertációját Fáy Andrásról írta, azonban Kaposváron - valószínű Nikla közelségének hatására — irodalomtörténeti kutatásainak középpontjába Berzsenyi Dániel munkássága került. Egymást követték szövegkiadásai, sajtó alá rendezései, de kutatásainak eredményei hamarosan önálló művekben is megmutatkoztak (Berzsenyi-tanulmányok, 1936; Berzsenyi Dániel, monográfia, 1938). Közben könyvet írt Bárd Miklós és Kozma Andor somogy megyei költőkről is.

1928. márciusában bölcsészdoktor lett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen és 1936-1941 között ugyanitt magántanár is volt 1939-től. A pécsi bölcsészkar megszűnése után Nyíregyházára kérte áthelyezését, mert innen a debreceni egyetemen folytathatta magántanári tevékenységét. 1941. szeptemberében a nyíregyházi felső-kereskedelmi iskolába helyezték át, majd 1946-1966 között a közgazdasági technikum igazgatója lett. Közben 1942-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanárává habilitálták.

1966-tól az Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Bizottsága megbízásából jelentős Berzsenyi-kutatást folytatott, ekkor jelent meg összefoglaló Berzsenyi-monográfiája is.

Nyugdíjazása után, 1967-ben Budapestre költözött. 1976-ban szerkesztette a hatalmas Berzsenyi Emlékkönyvet [1], majd haláláig a Berzsenyi Kritikai Kiadás kötetein dolgozott.

Budapesten hunyt el 86 évesen, 1981. március 19-én.

Főbb munkái

• Virágfestő (versek, Kaposvár, 1923)
• Adalékok a magyar kiadástörténethez a XIX. században (Budapest, 1937)
• Berzsenyi-tanulmányok (Budapest, 1936)
• Kozma Andor (tanulmányok és a költő posztumusz verseskötete, Kaposvár, 1941)
• Bessenyei György (tanulmányok, Nyíregyháza, 1943)
• Ismeretlen és kiadatlan Kölcsey dokumentumok (Budapest, 1961)
• Újabb Berzsenyi-tanulmányok (Budapest, 1971)
• Berzsenyi Dániel összes művei (utószó és jegyzetek, Budapest, 1978)
• Berzsenyi Dániel Összes Műveinek Kritikai Kiadása. I. Költői művei. (szerk., Budapest, 1979)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)