Mecklenburgi Lujza porosz királyné
| Mecklenburgi Lujza | |
| Luise Auguste Wilhelmine Amalie Herzogin zu Mecklenburg [-Strelitz] | |
 | |
| porosz királyné | |
| Uralkodási ideje | |
| 1797 – 1810 | |
| Elődje | Friderika Lujza |
| Utódja | Erzsébet Ludovika |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Mecklenburgi-ház |
| Született | 1776. március 10.[1][2][3][4][5] Hannover[6] |
| Elhunyt | 1810. július 19. (34 évesen)[1][2][3][4][5] Hohenzieritz kastély |
| Nyughelye | mausoleum of Charlottenburg Park |
| Édesapja | II. Károly |
| Édesanyja | Friderika Karolina Lujza hessen–darmstadti hercegnő |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | III. Frigyes Vilmos porosz király |
| Gyermekei |
|
 | |
| Mecklenburgi Lujza aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mecklenburgi Lujza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lujza porosz királyné, született Lujza mecklenburg-strelitzi hercegnő (Hannover, 1776. március 18. – Hohenzieritz, 1810. július 19.) porosz királyné, III. Frigyes Vilmos porosz király felesége.
Származása
Lujza hercegnő II. Károly mecklenburg–strelitzi nagyherceg (1741–1816) és Friderika Karolina Lujza hessen-darmstadti hercegnő (1752–1782) tíz gyermeke között a negyedik leány volt.
Élete
Lujza az életének első éveit Hannoverban töltötte, ahol az apja a Hannoveri Választófejedelemség kormányzója volt. 1786-ban Terézia és Friderika testvéreivel Darmstadtba költözött, Mária Lujza Albertina hessen-darmstadti tartománygrófné udvarához, mert Károly herceg megint özvegy lett.
Egész korát mint királyné meghatározták a napóleoni háborúk. A jénai csata után, miután Berlin Napóleon kezébe került, Lujza a gyerekeivel és Hufeland orvossal a kelet-poroszországi Memelbe menekült. A tilsiti béke után III. Frigyes Vilmos a Porosz Királyságot Königsbergből uralta. Az ötödik koalíciós háború után 1809. december 23-án a királyi család visszatért Berlinbe.
1810 nyarán apjához Neustrelitzbe, majd Hohenzieritzba utazott, ahol elhunyt.
Házassága
1793. december 24-én-ban a berlini királyi palotában Lujza hercegnő feleségül ment Frigyes Vilmos porosz királyi herceghez, a porosz trón örököséhez, II. Frigyes Vilmos porosz király és Friderika Lujza hessen-darmstadti hercegnő legidősebb gyermekéhez.
Gyermekei
Tíz gyermekük született, heten érték meg a felnőttkort:
- Egy halva született leány (*/† 1794)
- Frigyes Vilmos (1795–1861), 1840-től IV. Frigyes Vilmos király, aki 1823-ban Erzsébet Ludovika bajor királyi hercegnőt (1801–1873) vette feleségül.
- Vilmos Frigyes Lajos (1797–1888), 1861-től I. Vilmos porosz király, 1871-től német császár, aki 1829-ben Auguszta szász–weimar–eisenachi hercegnőt (1811–1890) vette feleségül.
- Sarolta Friderika Lujza (1798–1860), aki 1817-ben Alekszandra Fjodorovna néven I. Miklós orosz cár felesége lett.
- Friderika (1799–1800), kisgyermekként meghalt.
- Károly porosz királyi herceg (1801–1883), aki 1827-ben Mária szász–weimar–eisenachi hercegnőt (1808–1877) vette feleségül.
- Alexandrina (1803–1892), 1822-től Pál Frigyes mecklenburg–schwerini nagyherceg felesége.
- Ferdinánd (1804–1806), kisgyermekként meghalt.
- Lujza (1808–1870), aki 1825-ben Frigyes holland királyi herceg (1797–1881) felesége lett.
- Albert (1809–1872), aki 1830-ban sógornőjét, Marianna holland királyi hercegnőt (1810–1883), Frigyes holland királyi herceg húgát, majd (válása után) 1853-ban Rosalie von Rauch kisasszonyt (1820–1879) vette feleségül.
További információk
Családfája
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
Források
- Karl Griewank (Hrsg.): Königin Luise. Briefe und Aufzeichnungen. Bibliographisches Institut, Leipzig 1924.
- Heinrich Otto Meisner (Hrsg.): Vom Leben und Sterben der Königin Luise. Eigenhändige Aufzeichnungen ihres Gemahls König Friedrich Wilhelms III. Koehler & Amelang, Leipzig 1926
- Malve Rothkirch (Hrsg.): Königin Luise von Preußen. Briefe und Aufzeichnungen 1786–1810. Dt. Kunstverlag, München 1985, ISBN 3-422-00759-8.
- Carsten Peter Thiede, Eckhard G. Franz: Jahre mit Luise von Mecklenburg-Strelitz. Aus Aufzeichnungen und Briefen der Salomé von Gélien (1742–1822). In: Archiv für hessische Geschichte und Altertumskunde. Band 43, Darmstadt 1985, ISSN 0066-636X, S. 79–160.