Mauritiusi fodi
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Foudia rubra (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mauritiusi fodi témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritiusi fodi témájú kategóriát. |
A mauritiusi fodi vagy mauritiusi fodiszövő (Foudia rubra) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó faj.
Előfordulása
A faj Mauritius szigetének délnyugati részén és a szomszédos Île aux Aigrettes szigeten őshonos. Egyike a szigetország néhány még ma is élő endemikus madárfajának.
Eredetileg a szigeteket borító trópusi esőerdők lakója volt, de az 1994 és 2003 között zajló állományfelmérések és megfigyelések azt mutatják, hogy egyre inkább a kiirtott erdők helyén felnövekvő idegen fafajokból álló másodlagos erdőkbe húzódott vissza. Ezekben úgy tűnik jobban el tud rejtőzni ellenségei elől.
Megjelenése
A madár hossza 14 centiméter, testtömege 14-19 gramm. A nász időszakban a hímek feje, nyaka és melle élénk cinóbervörös színű. Hátuk sötétbarna, szárnyuk vöröses. A tojók, a fiatal madarak és a nászidőszakon kívül a hímek tollazata is fakó barnás-homokszínű, nagyon hasonlítanak egy verébre. Ilyenkor elég nehéz megkülönböztetni őket a szigetre betelepített madagaszkári vörös foditól. A fő elkülönítő bélyeg a sötétebb, kevésbé mintázott tollazat, a teltebb testalkat és a jelentősen rövidebb farok. Mindkét ivar csőre rövid, kúpos, alkalmas magvak kicsippentésére és feltörésére.
Életmódja
A közeli rokon vörös fodival ellentétben ez a faj egész évben - tehát a költési időszakon kívül is - monogám párokban él. A párok egy nagyjából egy hektáros területet fogalalnak el maguknak és egész évben ott élnek. Tápláléka vadon élő fűfélék magvaiból és apróbb gyümölcsökből áll. A fiókanevelési időszakban viszonylag sok rovart is fog, hogy a fiókák nagy fehérjeigényét fedezni tudja.
Szaporodása
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak augusztus végétől április elejéig tart. A fészek fűből szőtt tojásdad alakú építmény, mely faágon lóg. A hím kezdi az építést és a tojóval együtt fejezi be. A fészekalj 2-4 halványkék tojásból áll. Ezeken a tojó 11-14 napig kotlik. A fiatal madarak 2 hét után repülnek ki. Táplálásukban mindkét szülő részt vesz.
Természetvédelmi helyzete
A faj összállománya 1975 és 2001 között nagyjából a felére esett vissza. 1975-ben a költőpárok számát 246 és 260 közöttire becsülték. 2001-ben már csak 108 és 122 közöttire becsülték a párok számát. Az állomány csökkenés fő okai az erdőirtás, a szigeten meghonosított emlősök (macskák, patkányok és jávai makákók) általi vadászat és a betelepített madagaszkári vörös fodival való táplálék és fészkelőhely konkurencia.
A faj megmentésére indított programnak köszönhetően 1993-ra sikerült az állománycsökkenést előbb mérsékelni, majd megállítani. A programban részt vesz a mauritiusi Mauritius Wildlife Foundation és a National Parks and Conservation Service, valamint a jersey-i székhelyű Gerald Durrell Endemic Wildlife Sanctuary is. E szervek összefogásának köszönhetően 2005-ben 42 fiatal madarat engedtek szabadon a fősziget melletti, ragadozómentes Île aux Aigrettes szigeten. 2006-ban a szigeten már 42 fiatal fodi tudott eredményesen felnövekedni. Mára ezen kis populáció egyedszáma elérte a 135 egyedet.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mauritiusweber című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
- France Staub: Birds of the Mascarenes and Saint Brandon. LABAMA HOUSE, Port Louis, Mauritius, 1976.
- France Staub: Fauna of Mauritius and associated flora. Précigraph Limited, Port Louis, Mauritius, 1993.
- Safford, R. J. (1997): The annual cycle and breeding behaviour of the Mauritius Fody Foudia rubra. Ostrich, 68 (2): S. 58 - 67.
- Safford, R. J. (1997): Nesting success of the Mauritius Fody Foudia rubra in relation to its use of exotic trees as nest sites. Ibis, 139 (3): S. 555 - 559.
