Marokkói vipera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Marokkói vipera
Egy fogságban élő példány táplálkozása
Egy fogságban élő példány táplálkozása
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Viperinae
Nem: Macrovipera
Faj: M. mauritanica
Tudományos név
Macrovipera mauritanica
(Duméril & Bibron, 1848)
Elterjedés
Macrovipera mauritanica distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Marokkói vipera témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkói vipera témájú kategóriát.

A marokkói vipera (Macrovipera mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrika északnyugati részén, Marokkó, Algéria és Tunézia területén honos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy, erős testű vipera. A kifejlett példányok elérhetik a 180 centimétert. Teste barnás szürke, melyen tisztán látható 23-33, a test alaptónusánál sötétebb folt, végig a gerinc vonalán. Foltjai cikk-cakk mintába folyhatnak össze. A test oldalain hosszúkás foltok láthatóak, amik színe a hát-mintázatánál kicsivel világosabb, de a test alapszínénél sötétebb. Ezek az a foltok össze folyhatnak vonalakba, gyakran csak szakasoszan.

Hátpikkelyei (subcaudalia vagy dorsalia) 26-27 sorban helyezkednek el.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ovipar szaporodású, fészekalja 12-18 tojásból áll.

Méreg karakterisztikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem teljesen ismert, de mérge főként hemotoxikus komponensekből áll. Nagyjából 60 ismert és dokumentált marást ismer a tudomány. Először marás környéki duzzanat és viszketés, majd fájdalom és hematológiai abnormalitások tünetei jelentkeznek. Az ismert marások közül három halálos kimenetelű volt. Nagy mennyiségű méreg és hosszabb méregfogak növelik a szignifikáns megmérgeződés esélyét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]