Mario Monti
| Mario Monti | |
 |
|
| Olaszország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2011. november 13. – 2012. december 21. |
|
| Előd | Silvio Berlusconi |
| A versenyjogért felelős európai biztos | |
| Hivatali idő 1999. szeptember 15. – 2004. október 30. |
|
| Elnök | Romano Prodi |
| A belső piacért, szolgáltatásokért, vámokért és adózásért felelős európai biztos | |
| Hivatali idő 1995. január 18. – 1999. szeptember 15. |
|
| Elnök | Jacques Santer |
|
|
|
| Született |  Olaszország, Varese[1]1943. március 19. (70 éves) |
| Párt | független |
|
|
|
| Foglalkozás | közgazdász, politikus |
| Vallás | római katolikus |
Mario Monti (Varese, 1943. március 19. – ) olasz közgazdász, politikus. Két egymást követő ciklusban az Európai Bizottság tagja volt, emellett a Bocconi Egyetem rektori, majd elnöki tisztét is betöltötte. 2011. november 13. és 2012. december 21. között Olaszország miniszterelnöke.[2][3]
2011. november 16.
Tartalomjegyzék |
Családja [szerkesztés]
Nős, két gyermeke van. Érdekli az egyiptomi kultúra, ő a védnöke a híres milánói Egyiptomi Múzeumnak.
Pályafutása [szerkesztés]
Tanulmányai és szakmai pályafutása [szerkesztés]
A milánói Bocconi Egyetemen szerzett diplomát közgazdaságtan és menedzsment szakon. A Yale Egyetemen James Tobin későbbi Nobel-díjas közgazdász keze alatt tanult.[1]
1970-től 1985-ig a Torinói Egyetemen tanított közgazdaságtant.[1] Ezután átment a Bocconi Egyetemre, amelynek 1989-től 1994-ig rektora volt, 1994 óta pedig elnöke. Kutatásainak eredménye többek között a Klein–Monti modell, amely a monopolhelyzetben működő bankok viselkedését írja le.
Politikai pályafutása [szerkesztés]
1994-ben Silvio Berlusconi első kormánya az Európai Bizottság tagjai közé jelölte Emma Boninóval együtt. 1995-től kezdődő első ciklusában a belső piacért, szolgáltatásokért, vámokért és adózásért volt felelős. Négy évvel később, 1999-ben Massimo D'Alema kormánya jelölte a következő, Romano Prodi vezette Bizottságba, ahol a versenyjog területét kapta meg; ebben a minőségében többek között monopólium-ellenes eljárást kezdeményezett a Microsoft ellen (Microsoft-per). Ő vezette a General Electric és a Honeywell tervezett fúziójának vizsgálatát is, amelyet az Európai Bizottság nem engedélyezett.[4][1]
2005-ben megalapította a brüsszeli székhelyű Bruegel gazdaságpolitikai agytrösztöt.[1]
2010-ben José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke megbízta egy jelentés elkészítésével, amely az egységes piac jövőjével foglalkozik, és annak kiteljesítését szolgáló intézkedésekre tesz javaslatot.[4][1] Ugyanebben az évben alapító tagja lett a Spinelli-csoportnak, amely az Európai Unió föderalizációjának kíván új lendületet adni.[1]
Művei [szerkesztés]
- A monetáris közgazdaságtan problémái, (szerkesztő), ETA Kompass kiadó, Milanó, 1969.
- A bankok, kamatlábak és a monetáris politika célkitűzései, Tamburini kiadó, Milanó, 1970.
- A monetáris és pénzügyi politika hatásainak elemzése a regionális és a helyi költségvetésben. A jelentés módszertana, Tamburini kiadó, Milanó, 1974.
Kitüntetései [szerkesztés]
- Az olasz Köztársasági Érdemrend Parancsnoka, 1992,[5]
- Az Olasz Köztársaság Nagy Lovagkeresztje, 2004.[6]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g Profile: Mario Monti (angol nyelven). BBC News, 2011. november 11. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Mario Monti az új olasz miniszterelnök-jelölt (magyar nyelven). Index, 2011. november 13. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
- ↑ Reuben, Anthony: Has Mario Monti done a good job? (angol nyelven). BBC, 2012. december 21. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
- ^ a b Profiles: Potential Berlusconi successors (angol nyelven). BBC News, 2011. november 12. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Commendatore Ordine al Merito della Repubblica Italiana
- ↑ Cavaliere di Gran Croce Ordine al Merito della Repubblica Italiana
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mario Monti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
-
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Monti témájú médiaállományokat.
