Lúg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2021. március 19., 14:55-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszavontam 2001:4C4E:228C:5400:48CA:D1A3:A894:4334 (vita) szerkesztését (oldid: 23695119). zagy ajó)

A lúgok az oldatok kémiájában szereplő pH-értékskálán a nagy pH-értékű oldatok. A lúgos vízben a fölszabaduló hidroxidionok hatására a vizes oldat kémhatása nő. A lúgok pH-értéke 7–14 érték közötti. A hétköznapi életben leginkább nátriumtartalmú vegyületekkel hozunk létre enyhén lúgos oldatokat, például mosáskor. A legismertebb lúgok a nátrium-karbonát és a szalmiák néven ismert ammónia. A mosószóda, a szódabikarbóna és az egyszerű szappan is lúgos, de ezek nem annyira veszélyesek. Vigyázzunk a lúgosabb kémhatású oldatokkal! Bőrre vagy a szembe kerülve súlyos sérüléseket okozhat![1]

Lúg és sav egymásra hatása

A lúgok és savak összekeverése során sók keletkeznek. Ez az egyik legegyszerűbb kémiai reakció. A legismertebb példa erre a sósav és a nátrium-hidroxid reakciója, melynek eredményeként víz és konyhasó keletkezik.

Ipari fölhasználása

Legismertebb ipari fölhasználása a timföldgyártás során van a lúgos oldószernek. Ott NaOH lúggal oldják ki az alumínium tartalmú komponenst a bauxitból. A lúgos tartalmú maradék zagy, a vörösiszap gondatlan tárolása okozta az egyik legnagyobb ipari katasztrófát Magyarországon 2010-ben.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. „OFI kémia tankönyv 7. osztály”.