Lucius Annaeus Cornutus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cornutus (más változatban: Phurnutus), Lucius Annaeus (Afrika, Leptis, Kr. u. 20 – ?, ?), római filozófus, író, költő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanítványaihoz tartozott Lucanus és Persius, akik sztoikus filozófiát tanultak nála. Persiusnak, aki megismerkedésükkor 16 esztendős volt, barátja és tanácsadója volt. Őt nevezi szókratészi szívű Cornutusnak: Socratio, Cornute, sinu (Sat. 5, 37). Persius neki ajánlotta az ötödik szatíráját, amelyben mesterét magasztalja, és tanait fejtegeti 191 sorban. Ez Persius leghosszabb szatírája.

Idézet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

At te nocturnis iuvat inpallescere carthis
cultor enim iuvenum, purgatas inseris aures
fruge Cleanthea,
„Ám neked éjjel öröm sápadni a könyvre hajolva,
műveled ifjaidat, s gyomlált füleikbe Cleanthes
magvait elhinted.”

Tehát Cornutus az, aki tudja, mi az igazi szabadság, és erre oktatja az ifjakat. Amíg mások a nyereség után futnak, vagy evéssel, ivássál csapják agyon az időt, ő Kleanthész műveit tanulmányozza.

Cornutus többször szelídítette barátja, tanítványa szatíráinak élét, aki végrendeletében 20 000 sestertiust és Chrysipposnak mintegy 700 könyvét hagyta Cornutusra, aki csak a könyveket fogadta el. Cornutus azt tanácsolta Persius anyjának, hogy az ifjúkori zsengéket semmisítsék meg, a szatíráit pedig adják át Caesius Bassus költőnek, aki maga is úgy nyilatkozott, hogy szívesen kiadná őket. Az óvatos Cornutus azonban előbb megtisztította a kötetet az aktuális utalásoktól. Persius életrajza határozottan állítja, hogy az 1. szatíra ezen sora: auriculas quis non habet? (121) eredeti formájában így hangzott: auriculas asini Mida rex habet, és Neróra vonatkozott. Cornutus azonban megváltoztatta. Rómában a sztoikus Thraesea Paetus köréhez tartozott, mint ahogyan Persius és Caesius Bassus is. Becsületessége és szabadságszeretete miatt azonban Nero száműzte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin és görög nyelven írt, retorikai és bölcseleti irataiból csupán Az Istenek természetéről (Περί της των θεων φύσεως) című mű maradt fenn, amely Cornutus neve alatt több kiadást is megért. Művében a népszerű mitológiát allegorikus módon magyarázza. Rómában, a költői körben tragédiákat is írt (tragicus fuit sectae poetice: Vita 20), s feltehetőleg költőként is hatott két lelkes ifjú tanítványára. Cornutus Silius Italicusnak ajánlotta Vergiliusról írt művét. Egyes vélemények szerint a Persiushoz írt scholionok nem tőle származnak. Szintén az ő neve alatt maradtak fenn scholionok Juvenalishoz is.

Kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Osann (Göttingen 1844)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]