Latin Császárság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Engusz (vitalap | szerkesztései) 2020. november 9., 12:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Latin császárok (1204 – 1261): jav)
Latin Császárság
Imperium Romaniae
Roiaume de Rhomania
Ῥωμαϊκὴ Βασιλεία
12041261
A Latin Császárság címere
A Latin Császárság címere
A Latin Császárság zászlaja
A Latin Császárság zászlaja
Általános adatok
FővárosaKonstantinápoly
Terület350 000 km²
Hivatalos nyelveklatin, francia (hivatalosak), görög (népnyelv)
Vallásrómai katolikus (hivatalos), görög ortodox (elterjedt)
Kormányzat
Államformamonarchia
Államfőcsászár
ElődállamUtódállam
 Bizánci CsászárságBizánci Császárság 
A Wikimédia Commons tartalmaz Latin Császárság témájú médiaállományokat.

A Latin Császárságot (latin nevén Romania) a negyedik keresztes hadjárat után hozták létre a keresztes lovagok 1204 márciusában. A Konstantinápoly központú, római katolikus keresztes állam a görög és ortodox Bizánci Birodalmat volt hivatott helyettesíteni, miközben önmagát éppúgy a Római Birodalommal azonosította. Első császára VIII. Balduin flandriai gróf lett 1204. május 16-án.

A keresztesek és Velence által irányított Latin Császárság kezdettől fogva magának követelte a Bizánci Birodalom összes területét, azonban ezeket csak részben sikerült megszereznie (ráadásul a feudális rendszerből adódóan ezek is nagyrészt szinte független hűbérurak vezetése alá kerültek, mint a Thesszalonikéi Királyság, az Akháj Fejedelemség és az Athéni Hercegség), több helyen görög utódállamok jöttek létre (a Balkánon az Epiruszi Despotátus, Anatóliában pedig a Nikaiai és a Trapezunti Császárság). Emellett a zűrzavaros helyzetet a bolgárok is kihasználták, és erős birodalmat hoztak létre.

Balduin és utódai hősiesen harcoltak, ennek ellenére 1261. július 25-én Palaiologosz Mihály elfoglalta Konstantinápolyt, és VIII. Mikhaél néven bizánci császárrá nyilvánította magát. II. Balduin, az utolsó latin császár utódai még sokáig követelték maguknak a címet, ami azonban teljesen kiüresedett.

Latin császárok (12041261)

Uralkodó Uralkodott Megjegyzés
I. (Flandriai) Balduin (*1172) császár: 1204, †1205. június 11. Régens: (1205–1206) Flandriai Henrik
Flandriai Henrik (*1174/76) császár: 1206, †1216. július 11. Régens: (?–?) Theodórosz Branasz
Courtenay Péter (*1167) császár: 12161217, †1219 Régens: (1216–1217) Conon de Béthune
Flandriai Jolánta (*1175) császárnő: 1217. április 9., †1219. augusztus 24./26.
Courtenay Róbert (*1201) császár: 1219, †1228. január Régens: (1219–1220) Conon de Béthune (másodszor)
Régens: (1220–1221) Giovanni Colonna
Régens: (1227–1228) Courtenay Mária
II. (Courtenay) Balduin (*1217) császár: 12281261, l. alább Régens: (1228–1228) Courtenay Mária (folytatólagosan)
Régens: (1228–1231) Narjot de Toucy
Régens: (1237–1238) Anseau de Cayeux
Régens: (1238–1239) Narjot de Toucy (másodszor)
Régens: (1245–1247) Philippe de Toucy
Brienne-i János (*1170/75) társcsászár: 1229, †1237. március 27. Jánost Narjot de Toucy régenssége idején választották meg társcsászárnak a bizánci hagyományok folytatásaként 1229-ben, kompenzálva, hogy veje, II. Frigyes német-római császár megfosztotta őt a Jeruzsálemi Királyság régensi címétől, de csak 1231-ben érkezett Konstantinápolyba, ahol rögtön meg is koronázták. Narjot de Toucy így addig töltötte be a régensséget, immár János nevében is, amíg János személyesen át nem vette a hatalmat. János lett az apósa II. Baldvinnak, mikor feleségül vette a harmadik házasságából született lányát, Máriát.

Névleges latin császárok (12611383)

Uralkodó Uralkodott Megjegyzés
II. Baldvin (száműzetésben) névleges császár: 1261, †1273. október
I. (Courtenay-i) Fülöp (* 1243) névleges császár: 1273, †1283. december 15.
I. (Courtenay-i) Katalin (* 1274. november 25.) névleges császárnő: 1283, †1308. január 2.
I. (Valois) Károly (* 1270. március 12.) névleges császár: 13011308, †1325. december 16.
II. (Valois) Katalin (* 1301. november) névleges császárnő: 1308, †1346. szeptember 20.
II. (Tarantói) Fülöp (* 1278. november 10.) névleges császár: 1313, †1331. december 26.
II. (Tarantói) Róbert (* 1319/1326) névleges császár: 1346, †1364. szeptember 10.
III. (Tarantói) Fülöp (* 1329) névleges császár: 13641373, †1374. november 25.
I. (Baux-i) Jakab (*1353) névleges császár: 1373, †1383. július 7.
Jakab végakaratában I. (Anjou) Lajosra hagyta a címét, de Lajos és utódai sohasem használták.

Irodalom

  • Morby, John E.: A Konstantinápolyi Császárság, In: J. E. Morby: A világ királyai és királynői. Az idők kezdetétől napjainkig, [ford.: Hideg János], Maecenas Könyvkiadó, 242, 1991. (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.)
  • Runciman, Steven. A keresztes háborúk története. Budapest: Osiris Kiadó (2002). ISBN 963-389-347-X 

Külső hivatkozások