Lackner Kristóf
| Lackner Kristóf | |
 | |
| Született | 1571. november 19.[1] Sopron |
| Elhunyt | 1631. december 29. (60 évesen)[1][2] Sopron |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász, ötvös, író |
| Tisztsége | polgármester (1613–1631, Sopron) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lackner Kristóf témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lackner Kristóf (Sopron, 1571. november 19. – Sopron, 1631. december 29.) polgármester, városbíró, jogtudós, ötvös, író.
Életpályája
Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. A család a bajor Pfalzból származott és már a 16. században Sopronban telepedett le. Anyját nyolcéves korában elvesztette; apja nem sokkal ezután az akkori híres csepregi iskolába küldte fiát a magyar nyelv megtanulása végett. Lacknert itt a jó hírű Gabelmann Miklós tanár vette pártfogásába, akit Grazba áthelyezésekor oda is követett. Fiatalon kitanulta az ötvösséget is. Grazból Saurau báró a teheséges fiút 1590-ben meghívta fiához tanítónak, majd 1591-ben mindkettejüket Paduába küldte az egyetemre. Lackner itt jogi tanulmányokkal foglalkozott, és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével, doktorrá avattak.
Lackner beutazta egész Itáliát és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol 1600-ban beválasztották a belső tanácsba. II. Rudolf 1600. március 21-én nemesi címet adományozott Lacknernek. 1603-ban és 1608-1610-ben városbíróvá választották. 1613-ban lett először polgármester; ezt a hivatalt 1619-ig megszakítás nélkül hatszor nyerte el. 1621–1625 között ismét ő töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd 1629–1631 között is, mikor már betegeskedett, de a közakarat újra kényszerítette ezen hivatal viselésére. Így 32 évi pályafutása alatt 11 évig volt polgármester, hatig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezenkívül többször volt a város országgyűlési követe és csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, amelyet a város a prágai királyi udvarhoz küldött.
Bocskai István és Bethlen Gábor idejében neki kellett gondoskodnia a városnak a védelméről, a támadásoktól és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréseül II. Ferdinándtól pedig főkapitányi és palotagrófi (titulo et privilegiis comitis palatini) címet nyert. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel. Olajfestésű arcképét a városi tanácsteremben helyezték el.
Végrendelete
Halála után, minthogy gyermekei nem voltak, tetemes vagyonának általános örökösévé Sopron városát tette. Végrendeletében vagyonát három egyenlő részre osztotta:
- A török fogságban lévő soproniak kiszabadítására, ilyenek nem lévén a szegény lányok kiházasítására.
- A soproni ifjak külföldi taníttatására.
- Az ispotályban lévő betegek gondozására.
Ezüst készletét a királyra hagyta.
Művei
A legtöbb művét arisztokrata jóakaróinak (Thurzó György, Náprági Demeter stb.) dedikálta. Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, 1615; Maiestatis Hungariae Aquila,[3] Keresztúr, 1617) az Illésházyék támogatásával trónra került II. Mátyás biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta.
Irodalom
- Kovács József László: Lackner Kristóf és kora. Sopron 2004. (2. kiadás)
- Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. - Vitae Christophori Lackhner I. U. D. Hominis brevis consignatio. A szöveget gond. és ford., jegyz., bev: Tóth Gergely. Sopron 2008. (Még l. a külső hivatkozásokat.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Lackner, Christoph (BLKÖ)
- ↑ Régi magyarországi nyomtatványok 1136[halott link]