Lackner Kristóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lackner Kristóf
Lackner Kristóf.jpg
Született 1571. november 19.[1]
Sopron
Elhunyt 1631. december 29. (60 évesen)[1]
Sopron
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • író
  • metal worker
  • politikus
Tisztség polgármester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lackner Kristóf témájú médiaállományokat.

Lackner Kristóf (Sopron, 1571. november 19. – Sopron, 1631. december 29.) polgármester, városbíró, jogtudós, ötvös, író.

Életpályája[szerkesztés]

Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. A család a bajor Pfalzból származott és már a XVI. században Sopronban telepedett le. Anyját nyolcéves korában elvesztette; atyja ezután csakhamar fiát a magyar nyelv megtanulása végett az akkori hires csepregi iskolába küldte, ahol a jó hírű Gabelmann Miklós tanár vette pártfogásába, akit midőn Grazba áthelyeztek, oda is követett. Fiatalon kitanulta az ötvösséget is. Grazból Saurau báró a teheséges fiút 1590-ben meghívta fiához tanitónak és 1591-ben mindkettőt Paduába küldte az egyetemre. Lackner itten a jogi tanulmányokra adta magát és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével, doktorrá avattak. Ekkor beutazta egész Olaszországot és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol ugyanazon évben megválasztották a belső tanácsba. 1599-ben tanácsos, 1613-ban először volt polgármester, és e hivatalt megszakítás nélkül hatszor nyerte el; sőt 1630-ban is, midőn már betegeskedett, közakarattal újra kényszerítették ezen hivatal viselésére. Így 32 évi hivataloskodása alatt 11 évig volt polgármester, hatig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezenkívül többször volt a város országgyűlési követe a csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, mely a város részéről a prágai királyi udvarhoz ment. Bocskai István és Bethlen Gábor idejében neki kellett gondoskodnia a városnak a védelméről, a támadások- és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréseül II. Mátyástól magyar nemességet, II. Ferdinándtól pedig főkapitányi és titulo et privilegiis comitis palatini címet nyert. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel. Olajfestésű arcképe a városi tanácsteremben helyeztetett el.

Végrendelete[szerkesztés]

Halála után, minthogy gyermekei nem voltak, tetemes vagyonának általános örökösévé Sopron városát tette. Végrendeletében vagyonát három egyenlő részre osztotta:

  1. A török fogságban lévő soproniak kiszabadítására, ilyenek nem lévén a szegény lányok kiházasítására.
  2. A soproni ifjak külföldi taníttatására.
  3. Az ispotályban lévő betegek gondozására.

Ezüst készletét a királyra hagyta.

Művei[szerkesztés]

A legtöbb művét arisztokrata jóakaróinak (Thurzó György, Náprági Demeter stb.) dedikálta. Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, 1615; Maiestatis Hungariae Aquila,[2] Keresztúr, 1617) az Illésházyék támogatásával trónra került II. Mátyás biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta.

Irodalom[szerkesztés]

  • Kovács József László: Lackner Kristóf és kora. Sopron 2004. (2. kiadás)
  • Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. - Vitae Christophori Lackhner I. U. D. Hominis brevis consignatio. A szöveget gond. és ford., jegyz., bev: Tóth Gergely. Sopron 2008. (Még l. a külső hivatkozásokat.)
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]