Lackner Kristóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lackner Kristóf
Lackner Kristóf.jpg
Született 1571. november 19.[1]
Sopron
Elhunyt 1631. december 29. (60 évesen)[1]
Sopron
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • író
  • metal worker
  • politikus
Tisztség polgármester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lackner Kristóf témájú médiaállományokat.

Lackner Kristóf (Sopron, 1571. november 19. – Sopron, 1631. december 29.) polgármester, városbíró, jogtudós, ötvös, író.

Életpályája[szerkesztés]

Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. A család a bajor Pfalzból származott és már a 16. században Sopronban telepedett le. Anyját nyolcéves korában elvesztette; apja nem sokkal ezután az akkori híres csepregi iskolába küldte fiát a magyar nyelv megtanulása végett. Lacknert itt a jó hírű Gabelmann Miklós tanár vette pártfogásába, akit Grazba áthelyezésekor oda is követett. Fiatalon kitanulta az ötvösséget is. Grazból Saurau báró a teheséges fiút 1590-ben meghívta fiához tanítónak, majd 1591-ben mindkettejüket Paduába küldte az egyetemre. Lackner itt jogi tanulmányokkal foglalkozott, és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével, doktorrá avattak.

Lackner beutazta egész Olaszországot és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol még ebben az évben megválasztották a belső tanácsba. 1599-ben tanácsos volt, 1613-ban lett először polgármester; ezt a hivatalt megszakítás nélkül hatszor nyerte el, 1630-ban is, mikor már betegeskedett, de a közakarat újra kényszerítette ezen hivatal viselésére. Így 32 évi pályafutása alatt 11 évig volt polgármester, hatig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezenkívül többször volt a város országgyűlési követe és csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, amelyet a város a prágai királyi udvarhoz küldött.

Bocskai István és Bethlen Gábor idejében neki kellett gondoskodnia a városnak a védelméről, a támadásoktól és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréseül II. Mátyástól magyar nemességet, II. Ferdinándtól pedig főkapitányi és titulo et privilegiis comitis palatini címet nyert. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel. Olajfestésű arcképét a városi tanácsteremben helyezték el.

Végrendelete[szerkesztés]

Halála után, minthogy gyermekei nem voltak, tetemes vagyonának általános örökösévé Sopron városát tette. Végrendeletében vagyonát három egyenlő részre osztotta:

  1. A török fogságban lévő soproniak kiszabadítására, ilyenek nem lévén a szegény lányok kiházasítására.
  2. A soproni ifjak külföldi taníttatására.
  3. Az ispotályban lévő betegek gondozására.

Ezüst készletét a királyra hagyta.

Művei[szerkesztés]

A legtöbb művét arisztokrata jóakaróinak (Thurzó György, Náprági Demeter stb.) dedikálta. Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, 1615; Maiestatis Hungariae Aquila,[2] Keresztúr, 1617) az Illésházyék támogatásával trónra került II. Mátyás biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta.

Irodalom[szerkesztés]

  • Kovács József László: Lackner Kristóf és kora. Sopron 2004. (2. kiadás)
  • Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza. - Vitae Christophori Lackhner I. U. D. Hominis brevis consignatio. A szöveget gond. és ford., jegyz., bev: Tóth Gergely. Sopron 2008. (Még l. a külső hivatkozásokat.)
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]