Lénárd Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lénárd Ferenc
Lénárd Ferenc.jpg
Arcképe családi albumból, c. 1970
Születéskori neve Lénárd Ferenc
Született 1911. október 1.
Fiume
Elhunyt 1988. április 8. (76 évesen)
Budapest magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pszichológus
Kitüntetései Akadémiai Díj

Lénárd Ferenc (Lehner Ferenc[1]) (Fiume, 1911. október 1.Budapest, 1988. április 8.) pszichológus, a pedagógiai pszichológia egyik jelentős személyisége.

Tudományos munkásságának középpontjában a gondolkodás kutatása állt.

Lénárd Ferenc emléktáblája, II. kerület, Pengő utca 5. sz. alatt

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem folytatott, matematika-filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett 1933-ban. Bölcsészdoktorrá fogadták 1934-ben, egyetemi magántanári képesítést 1945-ben nyert. 1961-ben lett a pszichológia tudományok kandidátusa, majd 1969-ben az Akadémia nagydoktora. Címzetes egyetemi tanári címet kapott 1986-ban.

Segédkönyvtáros, majd könyvtáros a tudományegyetem Filozófiai Intézetének könyvtárában. A Magyar Filozófiai Társaság és a Magyar Psychologiai Társaság tagja volt. Részt vett a vitaüléseken. Publikált az Athenaeum és a Magyar Psychologiai Szemle folyóiratokban. − A Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán, a Gazdasági és Műszaki Akadémián dolgozott 1946-tól, majd 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézetben (PTI), 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetben. 1972-től az Országos Pedagógiai Intézetbe (OPI) nevezték ki tanszékvezető főiskolai tanárnak, itt működött 1977-ig. 19771981 között az MTA pedagógiai kutatócsoportjának volt főmunkatársa.− Részt vett a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián (1956. október 1−6).

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A munkásságával, magatartásával hozzájárult Magyarországon, az 1950-ben "száműzött" pszichológia tudomány szerepének, jelentőségének visszaállításához. 1963-tól folytatott kísérleteivel a budai Arany János iskola az MTA Pszichológiai Intézete kísérleti iskolája lett; az iskolában pszichológiai laboratóriumot hozott létre. E vonatkozásban, európai viszonylatban is az elsők között volt. − Középiskolai pszichológiai tankönyveivel (1960-as évek − 1980-as évek) segítően hozzájárult a magyarországi pszichológiai műveltség terjesztéséhez.

Kezdetben (1940-es évek eleje) a gondolkodás filozófiai, logikai, majd több évtizeden át, pszichológiai vonatkozásai foglalkoztatták. Hazánkban nevéhez fűződött a gondolkodás makro- és mikrostruktúrájának határozott elkülönítése; a makrostruktúrát a gondolkodási fázisokkal, a mikrostruktúrát a gondolkodási műveletekkel írta le. Kilenc fázissal jellemezte a gondolkodás pszichológiai folyamatát, s ezzel határozta meg a saját gondolkodáskutatásait.

Kutatói tevékenységének másik nagy területét képezte a pszichológia eredményeinek és alkalmazásának vizsgálata iskolai (tanítási) körülmények között. A matematika és a történelem tárgyak oktatásán keresztül kezdte el a vizsgálatokat, később egyre több tárgyra terjesztette ki a kísérleteket, amely alapján kialakult az ő általános (iskolai) tanuláspszichológiai elmélete és gyakorlata. − Jelentős műve az európai kitekintést is adó A lélektan útjai c. pszichológiatörténeti munkája (1946). − Mind a közoktatás fejlesztésében, mind a tudományos közéletben jelentős szerepe volt.

Tudományos tisztségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Pszichológiai Szemle szerkesztője (1968−1973)
  • Pszichológiai Tanulmányok évkönyv szerkesztője (I−XIV. 1958−1973)
  • Pszichológia a gyakorlatban c. sorozat szerkesztője (1963−1967)
  • A pszichológia új útjai c. kötet szerkesztője (1967)
  • Az alkalmazott lélektan c. kötet szerkesztője (1973)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • részt vállalt Platón összes művei első magyar kiadásának szerkesztésében (1943).
  • A lélektan útjai (1946, 1989) – ISBN 963-05-5239-6.
  • Emberismeret (Egyetemi Nyomda, 1948)
  • Természettani ismeretek (1954)
  • Tanulmányok a megértés lélektanából (1959)
  • A problémamegoldó gondolkodás (1963, 1987) – ISBN 963-05-4565-9.
  • A gondolkodás rugalmassága és a variációk (1969)
  • A képességek fejlesztése a tanítási órán (1979, 1982, 19876) – ISBN 963-17-6085-5.
  • A közoktatás fejlesztése és a pszichológia (1979)
  • Emberismeret a pedagógiai munkában (1981) – ISBN 963-17-5796-X.
  • Az absztrakció kialakítása kisiskoláskorban (1982) – ISBN 963-05-2845-2.
  • A gondolkodás hétköznapjai (1982)
  • Kísérletek az iskolában (1983)
  • Pedagógiai ellentmondások (1986) – ISBN 963-05-4340-0.
  • A nevelés gyakorlata a tanítási órán (1990) – Szerzőtárs: Demeter Katalin – ISBN 963-182-646-5.
  • 171 cikkből álló sorozata jelent meg Mindennapok pedagógiája címen a Pedagógusok Lapjában.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lehner Ferenc: A jelenkori logika főirányai – Királyi Magyar Egyetemi nyomda, Budapest, 1936. 39 o. – Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philodophiai Seminariumából – 10. – a publikált tanulmányt dedikálta a szerző „dr. Szemere Samunak mély tisztelete jeléül”, "Lénárd Ferenc" aláírással. Az 1940-es évek első felében írt publikációk könyvtári katalogizálásánál együttesen is szerepel a két név.
  2. III. fokozat
  • Magyar életrajzi lexikon (1000–1990) – Javított, átdolgozott kiadás – Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes – Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2001. – Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 21. 15:00.
  • Pedagógiai lexikon. 2. köt. Budapest : Keraban Könyvkiadó, 1997. Lénárd Ferenc lásd 356. o.