Koszmosz–122
| Koszmosz–122 | |
 | |
| Típus | Metyeor |
| Indítás dátuma | 1966. június 25. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
| Hordozórakéta | Vosztok–2M |
| COSPAR azonosító | 1966-057A |
| SCN | 02254 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–122 (oroszul: Космос 122) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Az utolsó prototípus az első szolgálati meteorológiai műhold rendszerbe állítása előtt.
Küldetés[szerkesztés]
A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Ezzel megkezdődhetett a katonai (polgári) Meteor-rendszer kiépítése.
Jellemzői[szerkesztés]
A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.
1966. június 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 97 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 583 kilométer, apogeuma 653 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Az űreszköz napszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló.
A Koszmosz–118 programját folytatta. Televíziós képek készültek a Föld nappali, és infravörös felvételek az éjszakai oldalról. Mérte a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegítette a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel mérte a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét.
A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat rendszeresen vette, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelték ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.
1966 októberében befejezte működését. 1989. november 14-én belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Koszmosz–122. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
- Koszmosz–122. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
- Koszmosz–122. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
